2016. október 4., kedd

2016-2017. szezon | 5. forduló | MAFASZ - Pingvin FC

Tankcsapdától a hősies döntetlenig –
Egy remek nap históriája

          A kedves olvasó most nyilván megrökönyödve szemléli ezen írás igencsak meglepő címét, de aggodalomra semmi ok, szerkesztőségünkben kizárólag profi szakemberek ütlegelik a billentyűzetet. Szorítkozzunk a lényegre: 2016. október 2-án alakulatunk az újpesti Pingvin FC gárdáját látta vendégül, a múlt heti Harrer elleni meccshez hasonlóan negatív előjelekkel.

Történt ugyanis, hogy az előzetes tervek szerint a Komisz FC-vel játszottunk volna, ám említett brigádunk az utolsó pillanatok egyikében lemondta a találkát, mondván, hogy nem lennének meg elegen, már ami a létszámukat illeti. Horacsek csapatkapitányunk ekkor rögvest a kezébe vette az irányítást, és leszervezett egy randit a Pingvinekkel, nehogy parti nélkül maradjuk ezen a napfényes hétvégén. Szózata meghallgatásra talált, s fagyos-kedvű barátaink belementek a dologba. Ekkor azonban nálunk indult meg a szerencsétlenkedés; az eredeti banda fele rögtön lemondta a részvételt, közbejött egyéb okokra hivatkozván. Huh! Ezen is túllendültünk. A mérkőzés délelőttjén végül is először Horacsek és Haragos futottak be háromnegyed 11 körül, hogy rövid eszmecsere után megkezdhessék „bemelegítésüket” a kék színű rekortán-pálya melletti padoknál. Amint ott üldögéltek, egyszer csak egy biciklis srác tekert el előttük, és cangájára erősített hangszórójából a „Tankcsapda – Nem kell semmi” című száma harsogott. Több sem kellett rock-rajongó örök Haragosunknak egy kis headbangesléshez, hosszú idő után végre megvolt az első pozitív jel. Nem sokkal később Mendzsák, Unyi, és Zsila is befutottak, végül pedig Haragos egyik barátja, Hursán Úr érkezett meg nagy örömünkre, ugyanis vele együtt már ki tudtunk állni 5+1-es (milyen fontos is volt ez!) felállásban. Ezúton is köszönjük Szabinak a kisegítést!

Köszönjük Szabi! 

Körülbelül 11 óra környékén kezdetét is vette a találkozó. Az első 5-6 perc a szokásos tapogatózás jegyében telt, egy-két Pingvin-lövés azért néha-néha megállította a MAFASZ-szimpatizánsok szívverését, ám komolyabb veszély egyik kapu előtt sem alakult ki. E szakasz letelte után váratlan fordulat következett; egy vendég löket a saját testi épségét sem kímélő Unyiról vágódott le, aki elveszett labdát nem ismerve a lecsorgó után iramodott. Utóbb kiderült: eredményesen! A fehérmezes Pingvin ugyanis röviden gurított haza, kilépő raptorunk pedig higgadtan gurított a vendégek hálójába: 1:0. A semmiből találtunk gólt, de hát valljuk be, az utóbbi hetek után már ideje volt, hogy legyen egy kis szerencsénk. Ahogy a mondás tartja: jó csapatnak szokott lenni. Ráadásul, ahogy Zsila fogalmazott e találatunk után: „Ki kell használnunk az ellenfél hibáit, adódni fognak.” Igaza lett. Ki gondolta volna a meccs előtt, hogy mi fogunk vezetést szerezni 5 perc után? A fogadóirodák valószínűleg nagy oddsot adtak volna rá. Újabb pozitívum: pipa. Hála Istennek. A szerzett gól persze rányomta a bélyegét a meccs hangulatára, mi teljesen felpörögtünk, a Pingvin pedig érezhetően bizonytalanabbá vált. 8 perccel később újabb csodának lehettek szemtanúi a jelenlévők. Egy, a középpályán blokkolt indításunk félmagasan a középső védő posztját betöltő Haragos elé pattant, aki jó szokásához híven nem cicomázta, hanem jobb belsővel kapásból a levegőbe vágta. A hulló falevél az ellenfél térfelén Unyit találta meg, aki tanári mozdulattal, jobb lábbal megszelídítette a bőrgolyót, megfordult, tolt egyet rajta, majd ballal irgalmatlanul kilőtte a hosszú alsót. Emberek! Há’ mi van itt? Mint a búcsúba’! Van itt minden. A félpályáig kipattogó labdát a vendégek 7-es számú játékosa idegesen bikázta ki a pályárról. Haragos üvöltött: „Jegyezzétek a gólpasszomat!” Zsila kontrázott: „Többet nem mondom, hogy ne vágd előre!” 

Ámde folytatódott a mérkőzés! Tisztelt hölgyeim és uraim, még semminek sem volt vége. A Pingvin a középkezdés után egyből tüzelt, a bivalyerős löket Haragos lábában halt el, vendég szöglet következett. A sarokrúgás után kavarodás végén a fagyosak nagy lövőjéhez vándorolt a labda, aki messziről lövésre szánta el magát, bombája sajnos a hazai kapuban landolt. Nem sokáig örülhettünk kétgólos vezetésnek. A következő percekben kissé csapkodóvá vált a játék, helyzetek adódtak itt is, ott is, ám el kell ismerni, labdabirtoklásban (és sajnos a helyzetek számában is) a vendégek álltak jobban. Mivel gyors és technikás játékosaik letámadásra játszottak, képtelenek voltunk lapos passzokkal kihozni a labdát, ezért csakis hosszan előrevágott kirúgásokkal operálhattunk. Ennek előnye az volt, hogy nem tudtak rögtön lekontrázni minket, hátránya viszont az, hogy sokszor a hosszú kirúgás nem talált embert, így gyakorlatilag csak időhúzó célt tudott szolgálni. A védekezésünk azonban összességében kiválóan helytállt, ennek köszönhetően sokáig nem találták a rést rajta Pingvin-barátaink. 11 perccel szépítő találatuk után azonban megtört a jég, egy félpályánál elvégzett szabadrúgásunk után kirúgásból indulva gurigáztak, sőt, egészen helyzetig gurigázták magukat, és legnagyobb sajnálatunkra be is fejezték azt. Egy ügyes keresztlabda után a balszélen felfutó vendégjátékos ugyanis üresen maradt, és éles szögből a későn blokkolni igyekvő Haragos és Horacsek kapusunk mellett a képzeletbeli (nemrég lelopott) hálónkba helyezett. Ekkor körülbelül három perc volt hátra az első halfból, ám a slusszpoén csak ezután következett. Körülbelül 40 másodperc volt hátra a szünetig, amikor is gárdánk (egy távoli Zsila-próbálkozás után) szöglethez jutott. A kornert Hursán Szabolcs végezte el, kitűnően felfedezve, hogy a hosszú oldalon Mendzsákot bántóan egyedül hagyták, szemfüles csatárunk pedig érzékelve a szituációt nagyon okosan lefejelte a földre a labdát, amely felpattanva, majd újra leesve mindenki legnagyobb csodálkozására a vendégek kapujában kötött ki! 3:2. Haragos üvöltött: „Az igen, Bence!” (Extázisban volt csapattársunk, még jó hogy jött a szünet!) Már fél perc sem kellett a szünethez. Ki is húztuk. Vezetéssel vonulhattunk a pihenőre. Mily’ rég volt már ilyen!

A félidőben megpróbáltunk fújni egyet, elvégre mégiscsak csere nélkül játszottunk, ám ami a legfontosabb: vidám hangulatban tölthettük a pihit, hiszen vezettünk! A rövidke pause után útjára is indult a labda.

Készen állsz???

Lehet-e ezt még fokozni? A második félidőt még zseniálisabban kezdtük, mint az elsőt. Kisvártatva két Unyi gól terhelte a vendégek kapuját, melyek közül az egyik szemkápráztatóan szép találat volt. Technikás játékosunk egy tőle megszokott cselsorozat után jobbra tolta a játékszert, majd jobbal iszonyatos erővel a léc alá vágta, így az a felsőkapufáról a másodperc törtrésze alatt csapódott a Pingvinek gólvonala mögé. Mindez olyan gyorsan zajlott (gyakorlatilag egy szempillantás alatt), hogy rövid ideig még a hazaiak sem tudták feldolgozni, hogy mi is történt. Csoda! Újra. Újra, és újra! 5:2-es vezetés után talán elhittük, hogy valami isteni segítségnyújtás folytán meglehet a meccs. A vendégek azonban nem adták fel. A félidő második fele tulajdonképpen arról szólt, hogy a hazaiak „betolták a buszt” (olykor-olykor szó szerint, hiszen egy alkalommal a lövést blokkoló Horacsek után Zsila testében halt el az ismétlés, és kisvártatva azon kaptuk magunkat, hogy mire a labda kigurul szögletre, már hárman-négyen állunk a saját gólvonalunkon). Hősies védekezés a javából! Az idő múlásával azonban a fáradtság jelei sajnos egyre jobban megmutatkoztak a MAFASZ játékosain. Egy-egy apróbb kihagyás, a koncentráció hiánya végül azt eredményezte, hogy 2-3 perccel a meccs vége előtt egyetlenegy gólra olvadt nemrégiben még tripla akkora előnyünk. 5:4 ide. Megpróbáltuk tartani magunkat, de egy szép rövidpasszos akció után egy becsúszó Pingvin-spíler megszerezte az egyenlítő gólt is. Ekkor azonban már dacosak lettünk! A döntetlent már csak nem adhatjuk!! Foggal-körömmel küzdöttünk, olykor szó szerint az Életünkért. És a csattanó a végén: mindkét csapat megnyerhette volna a meccset az utolsó két percben. Egy előrevágott labdát ugyanis Unyi tálalt a túl szélen érkező Hursán elé, aki azonban sajnos nem találta el a kaput. A Pingvinnek is akadt még helyzete.
Összességében azonban elmondható, hogy igazságos eredmény született, hiszen ahogy már említettük, a játékot többnyire a Pingvin irányította, ám küzdeni akarásból, helyzetkihasználásból és csapatként való helytállásból a MAFASZ is jelesre vizsgázott ezen a napon. Bravó srácok, csak így tovább! Végre elégedetten hagyhattuk el a pályát!

E kiváló eseményeken felbuzdulva nézzük játékosaink teljesítmény-mutatóit.

HoracsekHálóőrünk ihletett formában védett, előfordult, hogy akrobatikus mozdulattal piszkálta ki a gólba tartó labdákat. Bár indításai nem mindig találtak embert, összességében kiadta magából a maximumot, lehúzta a rolót a vendégek előtt.

Haragos – Ha Horacsekről azt mondtuk, hogy „ihletett formában játszott”, akkor mit mondjuk Haragosról? A Paolo Maldini fénykorát megszégyenítően futballozó védőnk maga volt a fal. Élete egyik legjobb teljesítményével (klasszikus sepregetőként) segítette hozzá csapatát a pontszerzéshez.

Hursán – Új játékosunk remekül szállt be, sokszor szerelt kritikus helyzetben, és gólpasszt is jegyzett. Magabiztosságot sugárzó játéka nagyon kellett a csapatnak!

Zsila – Hozta a tőle elvárhatót, igyekezett a vendégek között többször is szlalomozva felhozni a labdát, kulcspasszokat osztogatott, harcolt, ütközött, fejelt. Méltán lehet rá büszke a csapat!

Mendzsák – Régen látott (immáron veszprémi) rutinos rókánk nagyon kellett a csatársorba, ám olykor a védekezésnél is kiválóan helytállt. Szöglet utáni fejesgólja pedig egész egyszerűen frenetikus volt.

Unyi – Gólszerzés tekintetében megérdemli a „man of the match” titulust. Pátyi raptorunk folyamatos cselsorozataival, és 4 lőtt góljával kimagaslót nyújtott, reméljük, hogy ezt a formáját át tudja menteni a szezon hátralévő időszakára is.

    Végre van okunk az örömre, csak így tovább srácok!

    HAJRÁ MAFASZ!!!

1 megjegyzés: