2016-2017. szezon | 7. mérkőzés | MAFASZ - Palota N.G.

Ünnepi mérkőzés – Bravúros győzelemmel fűszerezve

2016. október 23-ának forradalmi délelőttjén csapatunk a Palota N.G. gárdáját fogadta a Bikás Parkban. Szép, napsütéses vasárnap délelőttnek indult a dolog, bár aztán igencsak beborult, és a hőmérsékleti mutatók sem hajaztak Hawaiira, de egy-egy melegebb ruci magunkra öltésével könnyedén áthidaltuk eme természetanya okozta nehézség kellemetlenségét. Elsőként Haragos futott be, majd megérkezett Kattra, Zsila, és Horacsek is, végül összesen 7-en lettünk, mint a gonoszok. A mérkőzés 10 órára lett meghirdetve, de volt az már 10 óra 20 is, mire mindkét brigád neki készülődött úgy emberesen.

          Alakulatunk meglepően magas taglétszámmal tette tiszteletét ezen a reggelen, ugyanis ki tudtunk állni 5+1-ben (!!!), és még volt egy cserénk is. Úgy látszik, vannak még csodák. Így aztán a Horacsek – Zsila, Kattra – Unyi, Tóth – Bajusz felállásban kezdtük meg a találkozót, a partvonal mellett pedig Haragos várakozott bevetésre. Nem sokkal később Lippai is befutott, ő azonban most csak megfigyelő-státuszban tetszelegve álldogált a pálya szélén, lelki energiatöltetet azért persze ez is bőven biztosított számunkra, pláne amikor ez javító szándékú utasításaiban is megnyilvánult. Száz szónak is egy a vége, elstartolt a meccs.

          Az első 5-6 perc szokás szerint a tapogatózás jegyében telt, néhány vendég lövéssel megtűzdelve, ám komolyabb helyzet itt sem, ott sem alakult ki. Ezek után derült égből villámcsapásként érte palotai barátainkat, mihelyst Bajusz lépett ki a jobb szélen egy guruló labdával, majd okosan elhelyezve a bőrbogyót a hosszú alsóban vezetéshez juttatta a hazaiakat. Ez a gól szó szerint a semmiből jött. Az addig viszonylag magabiztosan játszó pestiek meg is inogtak egy kissé, bár ez nem tartott tovább pár percnél. Hamar magukhoz tértek; zsinórban lőtt 4 góljuk hűen tanúskodott is erről. A szerencse forgandó, tartja a mondás, hát erről most minden jelenlévő megbizonyosodhatott. Az általában érvényes forgatókönyv lépett érvénybe: minden ki-és elpattanó labda a vendégek lábára vándorolt, úgy látszik, hogy ez már-már múlni nem akaró átoknak számít MAFASZ-meccseken. 4-1-es vendég-vezetésnél azért egy kicsit összezuhantunk, tény, ami tény. Nagyon sok volt az eladott labdánk, védekezésnél rendre elcsúsztunk, a támadásaink többnyire vérszegénynek bizonyultak, és hiányzott belőlünk a kellő agresszivitás. Utóbbi szintén gyakran felmerülő problémának számít. Sajnos. Mindettől függetlenül nem hagytuk annyiban a dolgot, és a félidő vége felé totálisan bepörögtünk, úgy tűnt, mintha hirtelenjében sebességet váltottunk volna, s az addigi lanyha 3-as helyett padlógázas 5-ösben tolnánk tovább. Hirtelenjében már nem bizonyultak jóval gyorsabbnak nálunk a vendégek, kirúgásaik rendre elhaltak a középpályán, mintha bedobtunk volna egy kis speed-et, mindenhova odaértünk időben, vagy még annál is hamarabb. Mindennek meg is lett az eredménye, a half vége előtt pár perccel egyre olvadt a háromgólos Palota-vezetés. Így kezdhettük meg a pihenőt, ami „formába jövés” szempontjából nekünk pont rosszkor jött.

        A szünetben igyekeztünk rendezni a sorokat, Lippai és Bajusz tágította elménket különféle, jobbnál jobb tanácsokkal. Megállapodtunk, hogy úgy kell tovább folytatni, ahogy a az első játékrész uccsó harmadában befejeztük. Tulajdonképpen így is tettünk.
Nem sok szemcse pergett le a képzeletbeli homokórán, és máris 4:4-es döntetlent mutathatott volna az eredményjelző, már ha lenne ilyen eszköz a parkban. Az üzlet beindult, és nem álltunk meg ennyinél, nemsokára 5:4, 6:4, majd 7:4 volt az állás, a vendégek kezdtek összeroskadni. Már nem üzemelt olyan hőfokon a gépezetük, mint az első félidőben. Persze ettől függetlenül óvatosan kellett játszanunk, mert ahogy magunkat ismerjük, jön egy hiba, és máris leomlik, amit addig felépítettünk. Hál’istennek ez most nem így történt. Az állás a továbbiakban 7:5-re, 8:5-re, majd végül 8:6-ra módosult, ám ekkor már nem volt túl sok hátra a mérkőzés végét jelző hármas sípszóig (amit most egy vendég cserejátékos füttyszava helyettesített. Hiába, fontos dolog ez a találékonyság napjaink farkastörvények által uralt világában).

          Megszereztük első győzelmünket a szezonban (és a két héttel ezelőtti, Pingvin elleni 5:5 után ismét szenzációsan játszottunk), ideje volt már, hiszen ki tudja, hányadik fordulónál járunk. Bár a találkozó végén megint adódtak kisebb figyelmetlenségek, összességében elmondható, hogy győzni akarásunk meghozta gyümölcsét, fontos tény, hogy három gólos hátrányban sem zuhantunk össze teljesen, hanem felállva a padlóról a magunk javára fordítottuk a mérkőzést. Ezen emelkedett pillanatok után kukkantsuk meg játékosaink teljesítmény-mutatóit.

Horacsek: Ismét a hálóőr szerepében tetszelgett, jó néhány bravúrt bemutatva vétette észre magát. A parkban sétáló, magukat kisgyermekes családapáknak álcázó játékos-megfigyelők elégedetten csettinthettek, Üteg megint alkotott. Csak a cipőjét cserélné már ki egy rendesre…

Haragos: Ma nehezebben pörgött fel, mintha elmaradt volna nála a reggeli kávé. Kellett egy jó 20 perc, mire elvárható formáját tudta hozni, onnantól viszont romboló-üzemmódba kapcsolt, és többnyire megbízható játékkal rukkolt elő.

Zsila: Gólokat szerzett, sok felívelt labdát hárított hátul, a szokásosnál is jobban kivette a részét a védekezésből. Igyekezett kommunikációra serkenteni csapattársait, rendkívül hasznos tagja volt együttesünknek.

Bajusz: Ha Zsiláról azt mondtuk, hogy hasznos volt, akkor mit mondjuk Bajuszról? A gyakorlatilag nélkülözhetetlen egy szem centerünk sajnos mostanában kevesebbszer áll rendelkezésünkre, amikor azonban jön, akkor mindent visz. Puszta jelenléte is pozitív hatású. Gólokkal, szerelésekkel, mellre vett labdákkal, és nagyon fontos szóbeli utasításokkal segítette.

Unyi: Pátyi fojtogatónk is hozta a tőle elvárhatót, főként azt emelném ki, hogy sok olyan labdát tartott benn, amelyekről más játékosok már szinte biztosan lemondtak volna. Zsebkendőnyi területen tudja bűvölni a labdát, méghozzá mesteri szinten, ez most is megmutatkozott.

Kattra: Alkalmi csapattársunk remekül szállt be, gólt szerzett, pimasz cselekkel etette a vendégeket, és jól mozgott a mezőnyben is. Részvétele más szempontból is fontosnak bizonyult, mivel így ki tudtunk állni megfelelő létszámban.

Tóth: Az első félidőben Haragoshoz hasonlóan kissé lanyhán mozgott, de aztán a második félidőre nála is elkattant valami, és hozta a tőle megszokott hanyag lövő cseleket, kulcspasszokat. Gólt is szerzett, egyértelműen hozzátette a maga részét játékunkhoz.

                     A cikkszerzője á lá Haragos...

Csak így tovább srácok,
HAJRÁ MAFASZ!