KLK torna összefoglaló!

Hát ez a nap is eljött. Egy újabb nyarat hagytunk magunk mögött. Megkezdődött a 2015/16-os szezon is a KLB életében, egyelőre még csak a szezont felvezető Kispályás Labdarúgó Kupával, melyet ezúttal Rákospalotán, a Palota által biztosított Czabán Általános Iskola műfűves pályáján rendeztek, és melyre természetesen csapatunk is ellátogatott! Mégpedig 11 másik csapattal egyetemben, szinte tehát a teljes KLB mezőny részt vett a tornán, mindössze a Dafuq FC, a Jósti FC, illetve a Last Kings csapata nem tudott eljönni a tornára. A KLK sorsolása már a torna előtti napokban nyilvánossá vált, így csapatunk még a felkészülési időszak nehézségei ellenére is jó kedvvel érkezhetett a tornára, hiszen a legnagyobb riválisokat szerencsére sikerült elkerülni, főleg az első kalapos besorolásunknak köszönhetően! Olyan szempontból ugyanakkor nehéz dolga volt a csapatunknak, hogy a csoportkörben rögtön két, eddig ismeretlen ellenféllel kellett szembenéznünk, hiszen a MAFASZ-hoz hasonlóan a Stupid FC, illetve a Gekko Akadémia FC is a C csoportba nyert besorolást, míg a csoport 4. csapata a már általunk is jól ismert Sasok FC volt. A tornára csapatunk a Szabó, Horacsek, Haragos, Tóth, Bajusz, Unyi, Mendzsák, Zsila kerettel érkezett meg és csinálta is végig az egész napot, ugyanis annyit előre elárulhatok, csapatunk végig versenyben volt a dobogóért!

Szerencsénkre csapatunk a napi programját a Sasok FC-vel kezdte, így nem kellett rögtön ismeretlen vizekre eveznünk, ez meglátszott a felálláson is. A Sasok emberhiánya miatt ezt a mérkőzést 4+1-ben játszotta a csapat, mégpedig a már többször is jól bevált Haragos-Horacsek védelemmel, illetve az Unyi-Zsila támadósorral, az ekkor még kissé álmoskás hangulatában lévő Bajusz a cserepadon foglalt helyet, Mendzsák és Tóth társaságában, míg kapuban pedig a nyári igazolás, Szabó Szilveszter foglalt helyet. Eleinte talán ez tűnt a legkétségesebb posztnak, hiszen tétmeccsen ez volt Szabó bemutatkozása a MAFASZ-ban, korábban egy-két komolytalanabb Bikás-foci alkalmával láttuk csak védeni, azonban, ha azt mondom, hogy újonnan szerződtetett kapusunk nem okozott csalódást, akkor enyhén fejezem ki magam. A mérkőzés elég jól indult csapatunk számára, viszonylag korán vezetést szereztünk, Zsila egyéni akcióját követően. Ekkor kezdődött azonban a szokásos MAFASZ átok, a vezetést nem tudtuk megtartani, olyannyira nem, hogy a Sasok pillanatokon belül fordítottak és az eredményjelző rögtön 1-2-t mutatott két védelmi hiba következtében. Ekkor azonban ismét Zsila villant egyet, aki maga és csapata második góljával egyenlített, sőt, Unyi találatának köszönhetően a mérkőzés vége felé csapatunk a vezetést is megszerezte ismét. Ekkor jött azonban az, amitől nagyon féltünk, a Sasok előszedték rejtett tartalékaikat és a kapuhoz szögezték csapatunkat. És ugyanekkor lépett elő a csapat vezérévé legfrissebb szerzeményünk Szabó, aki legalább három hatalmas bravúrt mutatott be és gátolta meg az ellenfél egyenlítését. Csapatunk tehát győzelemmel nyitott, de az semmi jót nem sugallt előre, hogy a mérkőzés végét a csere nélkül játszó Sasok bírták jobban, míg közülünk a nyári elgémberedésnek és edzéshiánynak köszönhetően többen a tüdejüket kiköpték az utolsó percekben. Ekkor azonban a furcsa sorsolásnak köszönhetően csapatunk kapott egy bő két órás pihenőt, aminek eleinte nagyon örültünk, később azonban rájöttünk, hogy az izmoknak semmiképp nem tesz jót ez a sok várakozást, ekkor már átkoztuk bőven a sorsolást és a beosztást. Csapatunk második meccsét a Stupid FC gárdája ellen játszotta. Róluk előzetesen annyit tudtunk, hogy a Sasokkal érdekes keretek között játszottak 1-1-es döntetlent, de éreztük a vérszagot, verhetőnek tűnt a gárda. Ennek a meccsnek már 5+1-ben, Bajusszal a kezdőben vágott neki csapatunk, és bizony a Bajusz-Unyi-Zsila trió hengerelt, mindhárman betaláltak 1-1 alkalommal, csaptunk 3-0-s előnyt szerzett, amire a Stupidtól mindösszesen egy válaszgól érkezett (többek között természetesen Szabó újabb bravúrjainak köszönhetően!), így csapatunk az első kínszenvedéses meccs után ezúttal már simábban tudott nyerni. A harmadik csoportmeccsre mindösszesen 1 meccsnyi szünetet kaptunk, aminek nem annyira tudtunk örülni, hiszen korábban a Gekkó Akadémia szinte lemosta a Sasokat a pályáról, így tudtuk, alighanem a legnehezebb csoport meccs vár csapatunkra. Ez azonban nem így lett, csapatunk támadói megállíthatatlanok voltak, és bár a Gekkó többet támadott, a kontrákra berendezkedett MAFASZ taktika bevált, csapatunk 6 gólt szerzett, míg a Gekkónak csak 3 választalálatra futotta, ebből is kettő már a nagy MAFASZ előny birtokában, pár elszórakozott lehetőségből született. A 6 gólon ellenben a MAFASZ nagyon szépen osztozkodott, a Zsila-Unyi-Bajusz trió tagjai ezúttal is 1-1 gólt szereztek, mellettük betalált még Tóth, csapatkapitányunk, Horacsek hatalmas bombagólt szerzett, míg kapusunk, Szabó ezúttal nem bravúrjaival hívta fel magára a figyelmet, hanem egy Zsila által kiharcolt és a csapat által neki ítélt büntető sikeres végrehajtásával. Tehát még kapusunk is feliratkozott a góllövőlistára, míg csapatunk 3 győzelemmel, 100%-os mérleggel, csoportelsőként jutott tovább a negyeddöntőbe!

Az előjelek ekkorra nem voltak túl bíztatóak, ugyanis bár Bajusz eddigre a csapat vezérévé lépett elő ezúttal is, a többiek nem a legjobb formájukban játszottak, és sokakon a fáradtság jelei is mutatkoztak, ez leginkább a csapat védekezésén látszott meg. Az Outlaw ráadásul kirobbanó formában érkezett a tornára, ahogy általában a tornákra szokott (a tavalyi szezonvégi ligakupán egy sima 3-ast kaptunk tőlük!), mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy a csoportban a KLB-címvédő Harrer A-t is legyőzték! Nem voltak tehát biztatóak az előjelek, a játékon ez azonban szerencsére nem látszott. A mérkőzés tapogatózással indult, egyik csapat sem mert nekiesni az ellenfélnek. Ebből végül a MAFASZ jött ki jobban, amikor is Zsila egy váratlan Zidane-szerű mozdulattal óriási bombát zúdított az ellenfél kapujára. Ez a bomba még csak a felsőlécet tudta eltalálni, a kipattanónál azonban Unyi volt a legszemfülesebb és a kapust és a védőket megelőzve érkezett a labdára, és csúsztatott a hálóba! Sőt, Bajusz később egy szabadrúgást csavart el gyönyörűen a kapuba, ezzel már 2-0-ra vezetett csapatunk. Természetesen nem mi lettünk volna, ha rendes játékidőben hozzuk a mérkőzést, a védekezésre ezúttal sem tudtunk odafigyelni, a támadók se igen értek hátra segíteni, így az Outlaw könnyedén egyenlített. Innentől egy kicsit összeszedettebb lett a csapat játéka, így kihúztuk a 3-3 rúgással végrehajtott büntetőpárbajig, itt pedig már nem is igazán volt kérdés! Először Bajusz, majd Zsila, végül pedig Unyi értékesítette kíméletlenül a maga büntetőjét, és erre az Outlawnak nem volt válasza, rögtön az első rúgónál hibáztak, így végül büntetőpárbajban, a jelenlévők kisebb meglepetésére a MAFASZ jutott a torna elődöntőjébe. És itt indult el a torna sötét szakasza, amire nem is szeretnék részletesebben kitérni…

Az elődöntőben a Harrer A-t búcsúztató Palota vert el minket 4-2-re (talán meg se kell említenem, hogy 0-2 volt a mérkőzés elején a javunkra Bajusz két egyéni akciójának következtében), a bronzmeccsen pedig a Déli FC ellen alulmaradó Harrer B jött velünk szembe, tőlük 3-1-es vereséget szenvedtünk (találjátok ki, vajon ki vezethetett a meccsen 1-0-ra…). Így csapatunk végül a 4. helyen végzett a kupán, ami a nyári felkészülés hiánya és a felkészülési mérkőzéseken nyújtott siralmas teljesítmény fényében gyönyörű eredmény, ahhoz képest azonban, ahogy a torna középső szakaszán muzsikáltunk, csalódást keltőnek tűnik. De mi is volt a baj a végén?

1. Bajusz mellé senki nem tudott felnőni teherbírásban, küzdőszellemben, semmiben sem, nem volt más vezéregyénisége a gárdának, egy fecske pedig nem fog nyarat csinálni…

2. A csapat szinte összes tagjának katasztrofális az állóképessége (tisztelet a kivételnek!) képtelenek voltunk tartani az iramot az utolsó pár ellenfelünkkel!

3. Amit pedig a védelemben képes leművelni a gárda (bárki is álljon éppen hátul, legyen az védő vagy támadó), az egészen katasztrofális! Szabó kapusunkat meccsenként legalább 5 alkalommal hozta menthetetlen helyzetbe a védelem, az, hogy nem mindegyikből lett gól többnyire kapusunknak (ritkább esetben az ellenfeleknek) volt köszönhető!

A védekezésen tehát mindenképp javítani kell! Kell hátra is egy vezéregyéniség, aki képes tökéletesen irányítani maga mellett a többi védőt, felszedni magunkra egy kis erőnlétet és semmi probléma nem lesz a szezonban, ez látszott a torna elején mutatott teljesítményen! Amennyiben ezt sikerül megtenni, csapatunk ismét harcban lehet az éremért, a dobogóért, ez látszott a csapat támadójátékán, amivel semmi probléma nem volt (egy-két kapusba belelőtt zicceren kívül)! Ha hátul tud fejlődni a csapat és támadásban folytatni tudjuk ezt a gólerős játékot, akkor bizony idén is éremesélyesként kell számolni a MAFASZ-szal! Ez azonban a jövő zenéje, egészen pontosan e hétvége zenéje, hiszen a hétvégén a Stupid FC-vel kezd a csapat a KLB-ben (ami sajnos elmaradt), meglátjuk milyen eredménnyel! A hangolás mindenesetre összességében jól sikerült!

Addig is azonban nincs más hátra, mint hogy azt mondjam: HAJRÁ MAFASZ!

Készülés a KLK tornára

Kicsit csalóka cím, hiszen komoly gyakorlásról szó sincsen, csupán pár bikás parki fociról, Szabó Szilveszter kapus debütálásáról és egy csúfos hazai Harrer A elleni felkészülési meccsről van szó. Utóbbira nem is nagyon térnék ki bővebben. Az eredmény megalázó 3-19 lett, kevés játékos jelent meg és nyár nyoma nagyon meglátszott.

A hétvégi focikon sem volt tumultus. Rengetegen nyaralnak, így gyakorlatilag a parkba kilátogató négy-öt ember a helyi srácok ellen próbált formába lendülni. Az első ilyen alkalmon Horacsek, Unyi, Lőte és Mendzsák vett részt, míg a legutóbbin már Mendzsák nem tudott részt venni, de helyette jött Tóth, Haragos és Dobay. Nem árulok el nagy titkot, hogy a pihenés miatt mindenki leeresztett. Persze voltak momentumom, amik a tavalyi szezont idézték, legyenek azok szép megmozdulások vagy gyönyörű támadások, de érződik az év elejei forma. A védekezésnél olykor gyatra volt, a biztos vezetés tudatában pedig képesek voltunk leülni és ezzel gyakorlatilag az ellenfelet visszahoztuk a meccsbe. Márpedig 30-án KLK, ahol csapatunk első kalapos kiemelést kapott. A tavalyi szép eredmény után kötelező lenne a továbbjutás a csoportból, de ilyen laza nyár után minden meccs keménynek ígérkezik. A KLB-ben eddig úgy nézett ki, hogy a páratlan létszám miatt pihenünk az első fordulóban, ám a bajnokság szervezője kérte ki ezt a szabadságot, így csapatunknak is változott a menetrend és emiatt idegenben kezdünk az újonc Stupid FC-vel.

Emlékezzünk meg azért a szép dolgokról is. Unyiban és Mendzsákban továbbra is megvan a lendület, ami most is nagy erőssége lesz a gárdának. Szólóik még mindig életveszélyesek, emellett előbbinek a fej játéka is fejlődött. Tóth is védésre készen, ám most a mezőnyben is jeleskedett. Most nem tűnt el, ügyesen lépett fel Unyihoz és Lőtéhez a támadásoknál, jól szervezte a játékot és a labdát is jól hozta ki a kontráknál. Haragos és Horacsek továbbra is megbízható pont hátul. Utóbbi többször segédkezett a támadásépítésben és Unyival több szép egyérintője is volt, Haragos pedig inkább távoli lövésekkel próbálkozott és hozta a tőle megszokott szenvedélyt. Dobay hozta a formáját. Pozitív és negatív értelemben is képes volt meglepetéseket okozni. Lőte három fejes gólt is szerzett, de a szokásos üres kapura berúgom góllal is jelentkezett. Jól tartotta meg a labdát és készítette azt le Unyinak vagy Tóthnak, emiatt sok asszisztot is jegyzett. Vidékre költözése miatt sokkal kevesebbszer fog rendelkezésre állni az előttünk álló szezonban.

A szezon tehát már 30-án elkezdődik a lemaradásunk pedig nagy. Nyilván, ahogy fentebb is olvashattátok, a játékosok nem felejtettek el focizni, de kiestek a bajnoki ritmusból, az összeszokottság pedig megkopott. A kevés ember most is problémát jelent, de a kupa jó alkalom lesz arra, hogy a játékosok újra együtt rúgják a bőrt. Kérdés, hogy a torna megmarad-e egy egyszerű szórakozásnak, a team beáldozza-e felkészülésnek, vagy a tét esetleg felspannolja-e a nyaralásból beesőket.

KLB 14/15 - Szezonértékelő

A játékosok pihennek, nyaralnak, néha összejönnek egy kis focira, de nem árt visszaidézni a KLB 14/15-ös szezonját.

Álomszerű kezdés

     Régen volt már, de a csapat a KLB 13/14-es szezonját 0 ponttal zárta. A nyári felkészülésünk felemásra sikeredett, hiszen a KMFC fiókcsapatát kétszer vertük meg, ám az Outlaw-val oda-vissza nem bírtunk. Persze rajtuk kívül a csapat új otthonában, a Bikás parkban sokkal több helyi ellenféllel sikerült összecsapnunk, amelyek hasznunkra váltak. Ezek után a vezetőség a tisztes helytállást, a középmezőnyt tűzte ki célul.

Elkezdődött a szezon és nem lehetett megállítani minket. Négy meccs, 12 pont. Persze hozzá kell tenni, hogy a második fordulóban eredetileg szoros vereséget szenvedtünk a Pingvinektől idegenben, ám ott az ominózus kapus dobás gól miatt a találkozó újrajátszásra ítéltetett (amelyben Lőtének nagy szerepe volt), ami egyben a Kupa Pingvinek elleni mérkőzéssel felelt meg. Ezt viszont már hoztuk 12-7-re. Első meccsünket az újonc Fluminense ellen 10-4-re nyertük (Bajusz és Unyi nélkül), aztán jött az Outlaw és a meglepetésszerű hazai 3-0, majd a Sasokat intéztük el szintén otthon 8-2-re.

Mélypontok

     Aztán jött a bajnokaspiráns Harrer A csapata és 20-5-re elpicsázott minket. Sajnos ezt egyszerűen nem tudom szebben megfogalmazni. Olyannyira mély nyomott hagyott bennünk az óbudaiak elleni bikás parki blama, hogy utána a KMFC-vel idegenben csak egy döntetlenre (5-5) voltunk jók. Nem szeretném lekicsinyíteni a KMFC-t, de látva a tudásukat és a tabellán elfoglalt pozíciójukat, valamint a mi jó teljesítményünket, ezt hozni kellett volna.

Kicsit megembereltük magunkat és a Harrer B, valamint a Beeringham elleni győzelmekkel mindenkibe kicsit visszatért a hit és az önbizalom, de jött egy újabb mélypont. Az FC Palota ellen vendégként (7-2) sansztalanok voltunk, majd jött a Pingvinek elleni bajnokság és egyben kupavisszavágó, ami egyenesen szégyen volt (3-10). Igaz, kettő között volt egy visszalépés miatti zöldasztalnál megnyert Fluminense elleni meccs, de utóbbinál jött elő leginkább, hogy olykor képtelenek vagyunk kiállni cserével, aminek itt meg is lett az eredménye. Nemcsak a bajnokságban kaptunk ki, hanem gyengébb gólaránnyal ki is estünk a kupából. A jó és ígéretes eredmények után pedig az egész olyan volt, mintha romba döntöttük volna a szezon eddigi munkáját.

Kicsin múlt vereségek

     A második hullámvölgy után újra észhez tért a csapat. Az Outlaw (4-10) és a Sasok (5-13) is vesztesen hagyta el a pályát majd idegenbe látogattunk Harrerékhez. Végig partiban voltunk a későbbi bajnokkal (12-10), hogy Karóra barátom szavait idézzem, a rossz széljárás miatt kaptunk ki. Persze itt is kevés játékossal jelentünk meg, de sikerült megszorongatnunk az óbudaiakat. Ez inkább volt El Clássico, mint a beharangozott a Harrer A – FC Palota meccs.

Ezt követően a KMFC is visszalépett, így megint egy meccsnélküli három ponttal gazdagodtunk, majd a Harrer B ellen (2-6) szinte bebiztosítottuk a harmadik helyünket a bajnokságban. Persze ehhez az is kellett, hogy üldözőink (Pingvin FC, Outlaw FC) többet botlottak. A Beeringham elleni visszavágót a mai napig nem játszottuk le, de nincs is tétje, majd jött a záró forduló a Bikás Parkban Palotáék ellen. Fordulatos, izgalmas meccsen végül alul maradtunk 7-8-ra, pedig ha itt nyerünk, akkor már a Beeringham ellen is lett volna értelme kiállni, hiszen akkor jó esélyünk lett volna ezüstre. Persze nem szabad csüggednünk, a bronzérem is egy nagyobb szép eredmény, pláne tavalyhoz képest. A tavalyi és az idei bajnok elleni visszavágók pedig megmutatták, hogy kis odafigyeléssel, gyakorlással ők is verhetőek.

Ligakupa

     Múltkor egy teljes cikket szántunk a Ligakupán elért eredményünkről, így hosszabban nem is térnék ki rá. A lényeg, hogy csapatunk szinte az összes arcát megmutatta a tornán. A csoportkörben szétestünk az Outlaw ellen (3-0), simán vertük a Sasokat (3-0), valamint lebirkóztuk a Harrer B-t (4-2). Továbbjutva az elődöntőben kicsin múlva megint kikaptunk a nagyobbik Harrertől (1-0), majd a harmadik helyért revánsot vettünk a Palotán (3-0). Kezdeti gyengélkedés után tehát ismét egy Ligakupa bronzzal távoztunk.

Szép emlékek

     Azt hiszem, kijelenthetem, hogy sok szép emlékkel gazdagodtunk az elmúlt szezon során. Bajusz normális könyvelés esetén simán versenyben lett volna a gólkirályi címért, sok találatot pedig úgy jegyzett, hogy szűrőt játszott. Unyi végig a csapat egyik legjobbja volt, de Puskás-díjas találatokra is futotta tőle. A csúfos Harrer A elleni vereségnél talán csak az ő átemelős góljára emlékezünk szívesen vissza, a Sasok elleni visszavágón pedig egy gyönyörű sarkazással vétette észre magát. Aztán voltak bombagóljaink is. Bajusz és Unyi szabadrúgásból bikázta be a kapuba, Mendzsák és Zsila meg olykor CR7 módon tüzelt távolról. Természetesen Tóth gyönyörű és létfontosságú védéseiről se feledkezzünk meg. Busztaktikát is szépen alkalmaztuk a Harrer A ellen a Ligakupán, de örömjátékunk is volt a Sasok ellen, ahol már szinte mindenki csak Lőtével akart gólt rúgatni. Ott van az is, amikor vezér hiányában Mendzsák vette vállára a gárdát a Ligakupán, de Kisstől is láthattunk váratlan cseleket, megindulásokat, na és persze Haragos védőmunkája is tanítani való volt. Horacsek maga volt a fal, Rajnai Outlaw elleni és Bognár Ligakupás debütálása is remekül sikerült. Olykor pedig az ellenfelek is gondoskodtak nekünk szép pillanatokról.

A fejlődés megkérdőjelezhetetlen

     A statisztika kedvelőknek először is egy fontos adat. A Sasokat, a Harrer B-t, a Fluminensét és az Outlaw-t oda-vissza megvertük. Fokozatos fejlődésünket látva a Sasok elleni dupla győzelmen nincs mit csodálkoznunk, a Harrer B, bár szívós csapat, de mégis csak a B gárda, ráadásul kettejüket a Ligakupán is megvertük, a Fluminense hamar visszalépett, így ami meglepőnek hathat az a Törvényen kívüliek elleni hat pont. Velük szemben is csak a Ligakupás vereség rondít bele a képbe. A Beeringham ellen is győztesen jöttünk ki, így a gyengébb csapatok közül egyedül a KMFC otthonában hagyott két pontért bánkódhatunk.

Erősebb teameket tekintve a Pingvinektől három pontot tudtunk elrabolni, míg a Harrer A és a Palota elleni meccseken nulláztunk. Vigasztalódhatunk a Palota elleni Ligakupa sikerrel, illetve az elszenvedett kicsin múlt vereségekkel.

     Ennyi elég is volt a tényekről, nézzük a játékunk képét. Talán taktikánk egyik legfajsúlyosabb eleme a kontrajáték volt, ami nagyon jól ment. A gyengébb egyesületekre az akaratunkat is rá tudtuk erőltetni és a rögzített szituációkat is jobban használtuk ki. Továbbá van tartásunk. Egy-két kirívó esetet leszámítva végig partiban voltunk a győzelemért vagy éppenséggel megtartottuk előnyünket. Egyedül a Harrer B elleni első meccsünknél szórakoztuk el ötgólos fórunkat. A védekezésünk is javult. A Horacsek, Haragos, Bajusz trió kiváló munkát végzett hátul, tavasszal pedig Rajnaira is lehetett számítani ezen a poszton. A bekapott gólok számát (96) jövőre redukálni kell, de a másik oldalon a 119 találat nagyon is jónak számít, amiben jókora szerepe volt fantasztikus támadóinknak. Ennél többet csak a bajnok és az ezüstérmes szerzett.

     A következő szezonra javítanunk kell a védelmünkön és még hatékonyabbá kell tennünk a támadásainkat ugyanis a Harrer elleni buszparkolás és a kontrázásra várás rendkívül kimerítő tud lenni. Ezeket gyakorlással el is érhetjük, viszont az, hogy minden meccsen legalább két cserével ki tudjunk állni az már a játékosokon és azok elhivatottságán múlik. A cserék nemcsak a pihentetés miatt kellenek, hanem ezáltal nagyobb a variációs lehetőségünk is. Hiszen, hogy több emberrel hozható lett volna a Pingvin és a Harrer A elleni visszavágó.

Továbbá javítanunk kell a kapus kirúgások pontosságán. Ha letámadnak minket könnyen zavarba jövünk, nem tudjuk felhozni a labdát és sokszor ebből fakadóan helyzetekkel ajándékoztuk meg opponensünket. Ezt elkerülve Tóthnak nem marad más választása, mint felívelni, viszont ezeknek egyelőre csak kis százaléka pontos, ilyenkor meg megint az ellenfél vezethet támadást. Jövőre ezen a téren fejlődnünk kell illetve a támadóknak is jobban kell levenni és megtartani a labdát.

Szerencsére egy probléma már kiküszöbölésre került. Az év elején sokan nem mertek hosszabb időre beállni egy meccsen, mondván csak gyengítik a csapatot, emiatt a kispadon ücsörögtek. Emiatt a pályán lévők gyorsabban fáradtak illetve szükség esetén változtatni sem tudtunk. Szerencsére ezt a félelmüket leküzdték és most már kijelenthetem, hogy aki megjelenik az egyik találkozón az játszani is akar.

A jövő

     Tulajdonképpen már tavasszal elkezdtük az átigazolási szezont, ugyanis Rajnai Dávid és Bognár Tamás is csatlakozott a kerethez. Mindketten a mezőnyben több poszton bevethetőek, debütálásaik jól sikerültek és remélhetőleg jövőre még inkább a csapat hasznára válnak. Kapusposztra is érkezett erősítés Szabó Szilveszter személyében. Amellett, hogy Szabó megjárta már a Sasokat és Beeringhamet, emiatt jókora KLB tapasztalattal rendelkezik, Tóthnak is akadt a posztján egy ellenfele. Reméljük kettejük rivalizálása jobb teljesítményre sarkallja a másikat, Horacseket, Sillinget és Lőtét sem kell kapuba állítani és variációs lehetőségeink is csak tovább szaporodnak.

A MAFASZ-nak nem lehet más a célja jövőre, minthogy hasonlóan jó szezont hagyjon maga mögött. A bajnokságban ismét a dobogó a cél, de még jobb lenne, ha az aranyért lennénk versenyben. Kupában tovább kell jutni az első fordulóból, de itt is jó lenne a végsőkig küzdeni, míg a Ligakupában bronzos csapat vagyunk, ennél rosszabb eredmény szóba sem jöhet. Persze most sokkal nehezebb dolgunk lesz, hiszen a Harrerből kivált néhány jó játékos, akik megalapították a Bohócok SC-t. akikkel így jövőre mindenképpen számolni kell, illetve van pár újonc is, akiktől egyelőre senki sem tudja, hogy mit várjon.

Nyilatkozatok

     Mi a véleményed a csapat szezonbeli teljesítményéről?

Horacsek Richárd: Mindent figyelembe véve, a szezonbeli produkciónk elvárásaimat kétségkívül felülmúlta. A tavalyi szezonhoz képest a srácok összekapták magukat, beleértve engem is, a maximumot akartuk nyújtani minden egyes mérkőzésen. Ez többek között köszönhető az új igazolásoknak, Bajusznak, Zsilának és a később érkező Rajnainak is. Úgyhogy boldog vagyok e tekintetben, hogy a csapat morálisan a topon volt. Ezt igazolja a harmadik helyünk.

Lőte Attila: Tavalyhoz képest a 14/15-ös szezon már-már álomszerűre sikeredett és örülök, hogy sikerült befutnunk a harmadik helyre két fronton is. Mindenki igyekezett tudása legjavát adni és az új igazolások is egytől egyig beváltak.

     Melyik volt a csapat legjobb és legrosszabb periódusa a szezonban?

H. R. : Nagyon jól kezdtük a szezont, sorba hoztuk a mérkőzéseket, nem volt olyan tétmérkőzés, amit ne akartunk volna megnyerni. Sajnos itthon meggyűlt a bajunk a bajnokkal, csúfos vereséget szenvedtünk ellenük, de ezt leszámítva, a szezon első felét mondanám a legjobb szakasznak. A téli szünet után érkezett a folytatás, és mintha a csapat elfelejtett volna focizni. Sokan még a téli álmukat aludták, és mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hazai pályán lejátszott Pingvin elleni visszavágó kupamérkőzés. Fittyet hányva az odavágó sikerének, a csapat csúnyán kikapott. Ezután érkezett egy kisebb hullámvölgy, voltak mérkőzések, amiket nehezen hoztunk, és voltak alkalmak, amikor alig lett meg a kezdő "tizenegyünk".

L. A. : Ősszel nagyon bekezdtünk, aztán a Harrer A elleni vereség letaglózott minket. Aztán kicsit helyrerázódtunk, de talán a szezon mélypontja a Pingvinek elleni kupavisszavágó volt. Szerencsére a hullámvölgyeink nem voltak hosszúak és időben visszataláltunk a helyes útra. Tavasszal kicsit gyengébb fokozaton játszottunk, de sokszor ez is elégnek bizonyult, míg a favoritok ellen sikerült izgalmas, szoros meccseket játszanunk.

     Hogyan értékeli a saját teljesítményét? Illetve melyik meccsre emlékszik vissza a legszívesebben?

H. R. : Hát, mint sokan tudják rólam, elég kritikus vagyok magammal szemben, de azt kell mondjam, hogy védőként helytálltam a kelőhelyzetekben. Persze voltak kisiklásaim, valamikor elég silány teljesítményt nyújtottam, szó, ami szó van hova fejlődnöm még. Melyik meccs volt a legemlékezetesebb számomra? Mikor idegenbe a Harrerhez mentünk, szoros mérkőzést játszottunk, a védelem is remekül teljesített, illetve a Sasok elleni hazai mérkőzésünkre emlékezek vissza a legszívesebben, mikor nagyon szép győzelmet aratunk.

L. A. : Sérülés miatt szinte a szezon első felét teljes mértékben ki kellett hagynom, így csak a Pingvinek elleni újrajátszásra ítélt bajnokság és kupa odavágón léphettem először pályára. Addig maradt számomra a szurkolás és a másodedzősködés. Kimondottan jó meccsem a visszatérésem után nem volt. Három gólt és két gólpasszt szereztem, ami sérülésből visszatérve nem rossz, de jövőre jobbnak kell lennem. A mezőnymunkában viszont most sokkal nagyobb részem volt és talán a labdákat is jobban tartottam meg. A Harrer A elleni visszavágós és Ligakupás meccsen bár alulmaradtunk, mindenképpen emlékezetesre sikerültek, hiszen igencsak megszorongattuk a bajnokot. Előbbi találkozón ráadásul gólom és gólpasszom is volt és mindezt aznaposan, kialvatlanul értem el. A Sasok elleni visszavágón pedig sok helyzetem volt, de a végén rendre pontatlan voltam, így nagyon jól esett, hogy a végén gólt rúgattak velem a többiek. 

     Hogyan látod a csapatjövőjét?

H. R. : Kétségkívül azt szeretném, hogy a csapat jövőre is az élmezőnyben végezzen, de ehhez nagyon sok munka kell ismét, hiszen újabb csapatokkal fog bővülni a liga, akikkel szintén fel kell vennünk a versenyt. Továbbá a csapat meg fog újulni a nyáron. Új logó, új színek, és feltehetőleg végre mezünk is lesz, ha minden jól alakul. Szóval bizakodó vagyok, a csapat ereje teljében van, remélem még sokáig így lesz, és együtt tudjuk tartani ezt a csapatot.

L. A. : Pozitívan. Idén meglepetést okoztunk, viszont jövőre számolni kell velünk a KLB-ben és annak többi frontján, emellett több kupán is szeretnénk részt venni. Az új játékosokkal tovább erősödünk, a vezetőség pedig szükségszerű változtatásokkal készül.

     A lentiekben Bajusz Zoltán véleményét olvashatjátok.

Szerintem egy remek évet tudhatunk magunk mögött. Én az előző szezonban még nem igazán voltam része a MAFASZ-nak, így csak 1-2 meccs és a szezon eredményéből táplálkozhatom. Röviden, az botrány volt. Azonban idén mindenki összeszedte magát. Ez részben azért is volt szerintem, mert az elején sikerült jól kezdenünk, így mindenki rákapott a siker ízére és ez a lényege a sportoknak. A másik indok talán az lehet, hogy erősödtünk, gondolok itt Zsila úrra, Dávidra vagy éppenséggel magamra. Nagyon jól esett, hogy hallgattatok rám a pályán és azon kívül is, lehet, hogy sokaknak idegesítő voltam néha-néha, de higgyétek el, hogy bizonyos helyzetekben muszáj keménynek lenni, mert csak így lehet odaérni a kitűzött célhoz. Taktikában és fizikai helyzetekben (pl. labdakezelés, passzok stb.) is rengeteget fejlődött a csapat és tényleg jó volt látni, hogy megéri csinálni és bele/belétek fektetni az energiát. Ha egy meccset kell kiemelni, akkor az a Harrer A elleni mérkőzés lenni. Noha egy cserénk, volt azon a mérkőzésen, és kibaszott sokat kellett gürizni, mégis azon a mérkőzésen éreztem magam a legjobban. Igazi csapatként, a terhet, hogy az első helyezett otthonában játszunk, simán elbírva, egymásért küzdve, pontosan és precízen játszott a csapat, még ha vereség is lett a vége. Egyesével nem térnék ki a játékosokra, mert akkor regényt írhatnék. Egy olyat viszont megkockáztatnék, hogy ki fejlődött a legtöbbet taktikailag és játéktudásban is. Ő pedig Mendzsák Bence. Vacilláltam, hogy Danit vagy őt mondjam, de Dani játéktudásban nem igazán fejlődött, vagy magához képest nem is nagyon fog már, de taktikailag igen magas szintet lépett idén, és örülök, hogy hallgatott rám. Bence pedig, mindkét dologban rengeteget fejlődött. A hozzáállására, mentalitására és nagyon semmire nem lehetett panasz. Egész évben, minden meccsen óriásit küzdött. Gratula, így tovább! Jtermészetesen a többiekkel is 110%-ban elégedett vagyok, félreértés ne essék! Mivel elvileg saját teljesítményt is kellene értékelnem, így pár szót írnék. Azt hiszem, nagyon jó szezonom volt, és majdnem minden mérkőzésen sikerült maximumot nyújtanom. Idén szerencsére elég sok mérkőzésen tudtam részt venni, és remélem ez jövőre is így lesz (ha megtart a csapat). Amit tényleg nagyon fontosnak érzek az én szempontomból, hogy bár nem szeretek védekezni, de idén elég sokszor kellett védőt játszanom, így a védekező képességem rengeteget fejlődött, amit át tudtam és a jövőben is tudok majd ültetni a focista karrierembe. A szezon közben is jól jött sokszor a BKV Előrénél (rengeteg labdát szereztem csatérként és ez ennek köszönhető :) Jövőre azért így, hogy erősítettünk remélem kicsit feljebb is játszhatok majd, mert igazán ott tudok ficánkolni :D Még egyszer mindenkinek gratulálok, nagyon elégedett vagyok a csapattal, és jövőre ugyanígy, cél a dobogó minél magasabb foka!!

A lentiekben pedig Unyi Dániel véleményét olvashatjátok.

Remek esztendőt zártunk magunk mögött, hiszen a csapatnak sikerült megszereznie a bronzérmet, ami híven mutatja, jelenleg hol is tartunk. Az első helyezett Harrer befogása egyelőre több befektetett munkát, gyakorlást, edzést igényelne, míg a Palota elsősorban csapatként tart előttünk, de egyéni képességeink alapján, némileg több hittel a döntő meccsen már idén is beérhettük volna őket.

Szerintem a tavalyi csapat egyik legnagyobb baja a rossz mentalitás volt, hiába vezettünk több góllal, legkésőbb az utolsó pillanatban mégis „megvertük magunkat”. Ez megváltozott és ezt a szezon legnagyobb sikereként könyvelem el. Ennek legfőbb oka néhány mentalitásjavító ember érkezése, később persze az egész csapat ráharapott a győzelem ízére, amit eddig nem igazán tapasztalhattunk meg. Ősszel néhány gyengébb pillanattól eltekintve szárnyalt a csapat, a KMFC-nél a bekkelős csapatok szerencséje, a Palotánál jelentős vonal melletti hátszél miatt hagytunk pontokat. Az egyetlen mélypont a Harrer elleni kegyetlen szopás volt: erre is érdemes emlékezni, mi történik, ha egy csapatból eltűnik bármiféle tartás (az átemelős gólom miatt meg még jobban). A téli álom után nem parádéztunk újra, viszont sok izgalmas, melós meccset játszottunk. Hiába a vereség, legszívesebben épp a Harrer otthonában rendezett, kiélezett mérkőzésre emlékezünk vissza. Emellett kiemelendő első Palota elleni sikerünk a Ligakupában, ami szintén képzeletbeli bronzot ért.

Ami engem illet, idén évek óta először elkerültek a komoly sérülések. Ez a csapat számára is sokat jelentett, hiszen több meccsen voltam döntő tényező, az ellenfelek nem igazán állíthattak meg. A tavaszom főleg erőnléti romlás miatt sikerült gyengébben, eme szakaszban inkább hasznosként jellemezném a teljesítményem. Védekezésben rengeteget sikerült fejlődnöm mind a csapat szintjén, mind egyénileg.

Elsősorban a csapatjátékunkban látom a fejlődés kulcsát, amiben sok csapat tart előrébb nálunk. Gyakran nem játsszuk le a pályán történő alaphelyzeteket, egymást sem teljesen értjük meg, emiatt keveset passzolunk egymásnak, lassan jár a labda. Igazság szerint a nagyobb sikerekhez még többet kellene együtt focizni. Az új igazolások bizakodásra adnak okot a létszámhiány megoldásában. A csapat idén jó irányba mozdult előre, jövőreminden bizonnyal ismételten éremért fogunk küzdeni. Meglátjuk, miféle izgalmakat tartogat a sok ismeretlen csapat a következő szezonban.

KLB Ligakupa ’15

Csapatunk május 17-én Óbudára, a Harrer csapat otthonába utazott, ugyanis az idei KLB bajnoknál rendezték meg a számunkra szezont lezáró KLB Ligakupát. Mivel régen volt cikk, így nem árt felidézni, hogy a MAFASZ hogyan is készült az eseményre. A Harrer A-tól idegenben ugye kikaptunk egy szoros meccsen, egy héttel később viszont a visszalépő KMFC ellen a zöldasztalnál kaptuk meg a három pontot. A Harrer B-t legyűrtük és ennek köszönhetően is, na meg a korábbi győzelmeknek és az üldözőink botlásainak hála a gárda bebiztosította harmadik helyét a Kispályás Labdarúgó Bajnokság 14/15-ös szezonjában még úgy is, hogy a Beeringham United elleni találkozó később kerül megrendezésre. Volt esélyünk az ezüstre is, ám az FC Palota a Bikás Parkból elhozta a maximális pontszámot egy szintén szoros meccsen.

A sorsolás délben kezdődött. Az A jelű kvartettbe került az Outlaw FC, a Harrer B, a Sasok FC és mi, míg a B-ben a Harrer A, a Pingvin FC és az FC Palota csapott össze. Bajusz betegsége miatt nem tartott a csapattal, viszont Haragos ismét bevethetővé vált. A többi megszokott játékos szintén képviselte magát, sőt egy új szerzeménnyel, Bognár Tamással is bővült a keret.

Sajnos az Outlaw elleni nyitómeccs borzasztóra sikerült. A felállás teljesen szokatlan volt, a védelem pedig semmit sem mutatott stabilitásából, emellett pedig potyázott is rendesen. Persze hidegzuhanyként ért minket, hogy Horacsek már az első percben meghúzódott, míg Unyi csak délután kettőre érkezett meg, mivel edzőnk konfirmálásán vett részt. A játékunkból hiányzott a lendület, védőink nem kaptak elég támogatást, de Kiss és Haragos is bizonytalan volt. Ráadásul így, hogy Bajusz nem tudott jönni, Horacsek pedig lesérült szinte vezér nélkül maradtunk. A második félidőben kicsit összeszedtük magunkat és beszorítottuk az Outlaw-t a kapuja elé, de a gól nem jött, így 3-0-s vereséget szenvedtünk.

Több mint egy óra pihenés után a Sasok FC-vel játszottunk. Csak a győzelem volt elfogadható, hogy legyen még reményünk a továbbjutásra. Unyi megérkezett, Mendzsák a vállára vette a csapatot és minden sokkal gördülékenyebbé vált. Unyi, Mendzsák és Zsila is betalált, a gólarányt pedig sikerült egalizálnunk. Itt sikerült megtalálnunk a kupára a kezdőt, ami a Tóth – Haragos, Bognár – Unyi, Mendzsák – Zsila ötös volt, míg Rajnai, Kiss és Lőte pedig ettől kezdve a padról várta a bevetést.

A Harrer B elleni meccs az Outlaw mögötti második helyes továbbjutásról szólt. Szerencsére itt is sikerült nagyrészt kontrollálni a találkozót és szép akciókat alakítottunk ki. Hátul Haragos és Bognár megoldotta a feladatát, sőt utóbbi a támadásokat is tudta segíteni. Elől Unyi tarthatatlan volt, három találatot is jegyzett, míg Zsila egy CR7-et megszégyenítő bombagóllal növelte előnyünket. A végeredmény 4-2 lett, másodikként továbbmentünk és a folytatásban a B csoport nyertese, a Harrer A várt ránk.

A bajnok ellen beparkoltunk a busszal. A kétszer 10 perc alatt kivédekeztük a szemüket, egyszer vétettünk hibát és abból gól is lett. Talán a Harrer A is kicsit gyengébben muzsikált, de az tény, hogy a két csapat közti különbség a tavalyi szezonhoz és az őszhöz képest jelentősen csökkent.

A Palotán pedig végre sikerült revánsot venni. Erre pár hete is majdnem sor került, de akkor egy góllal jobbak voltak, most viszont sikerült nyernünk. Unyi egy remek szabadrúgásgóllal szerezte meg a vezetést, majd kétszer Zsila szerelte az ellenfél utolsó védőjét és használta ki a lehetőségeket. Persze a Palota az elődöntőben büntetőkkel vérzett el, így valamelyest szétzuhantak, több kulcsjátékosuk meg nem is játszott, de ez nem von le abból, hogy a 20 perc alatt végig mi voltunk a jobbak.

A Harrer A – Outlaw FC döntő után már csak a díjkiosztó maradt hátra. Csapatunk itt átvette a bajnokságért járó bronzérmeket, egy közös kép után páran haza, páran pedig kocsmázni indultak. Összességében elmondható, hogy a kezdeti gyengélkedés után összeszedtük magunkat és minimális hullámvölgyekkel a harmadik helyig masíroztunk. Vannak pontok, ahol fejlődnünk kell (pontosabb kirúgások, bedobások, lövőhelyzetnél azonnali tüzelés), de eredményben, játékban növekvő tendenciát mutatunk.

Nézzük a játékosok teljesítményét. Tóth végig ihletett formában védett. Többször is góloktól mentette meg társait, még úgyis, hogy a kisujja megsérült. Kiss és Haragos az Outlaw elleni bizonytalankodás után remek teljesítményt nyújtottak. Előbbinek több megelőző szerelése is volt (az egyikből pár passzal később gól is lett), utóbbi mellett pedig alig lehetett elmenni. Bognár is nagyszerűen játszott. Az elején biztosan fura volt számára az új közeg, de hamar elkapta a ritmust. Hosszú lábaival bárkitől el tudta csenni a labdát, a támadásokba jól lépett be és a jövőre nézve mindenképpen pozitívum, hogy a mezőnyben bárhol bevethető. Rajnai is hozta az elvárhatót. Talán debütálásakor jobban játszott, de most is rendkívül hasznos volt. A sérült Horacsek egésznap tanácsokkal látta el társait, ha pedig a bíró elnézett valamit máris a hangjától volt hangos Óbuda. Unyi szerencsére át tudta menteni formáját, kupára megérkezésével felpörgött a team. Öt góljával a csapat házi gólkirálya lett. Zsila szintén gólerős volt. Négyet tett be a közösbe. Az Outlaw ellen csúnyán felrúgták, de szerencsére vissza tudott térni. Lőte hozta a szokásosat: pár percre beállt, hogy a fontosabb láncszemek pihenjenek, addig meg minden tőle telhetőt megtett. Volt pár szép momentuma (pl. a Sasok játékosának beesernyőzése) és egy komoly ütközése a Harrer B kapusával, de rendbe jött. A nap legjobbjának azonban Mendzsákot választanám, aki a kritikus első meccs után átvette az irányítói szerepet és vállára vette a csapatot. A felívelt labdákat jól fejelte le a többieknek, fejesei pedig rendre magukban hordozták a veszélyt.

Tavalyhoz hasonlóan a Ligakupán harmadikok lettünk, behúztunk egy komoly skalpot, bővült a csapatunk és egy új vezér is felemelkedett. Legközelebb egy szezonértékelő cikkel jelentkezünk.

14. forduló, Harrer FC - MAFASZ összefoglaló

Csapatunk ezúttal a listavezető Harrer otthonába látogatott. „Remek” mérkőzési előtti szituációkkal vágtunk neki a túrának, ugyanis sikerült végül 1 cserével elmennünk a legerősebb csapat otthonába, ráadásul Lőte olyan mérhetetlenül másnapos, de még inkább aznapos volt, hogy a buszmegállóban falfehéren, konkrétan az alkoholban gazdag nyála csorgott, amikor találkoztunk vele. Ezeken az apróságokon kívül minden adott volt (jó idő és ennyi), hogy megmérkőzzünk az ellenséggel.

A melegítésünkön is érződött már, hogy elég energiaszegény a csapat a mai napon. Egy dekoncentrált, plöttyedt, impotens hugyozásra is alig használt vén péniszre emlékeztettünk. Bevallom őszintén nem gondoltam volna, hogy ilyen folytatás következik….

A csapatunk a 2-2-es felállás mellett döntött a következőképpen: Tóth- Bajusz, Horacsek- Mendzsák, Unyi. Lőte az elején még próbálta magát detoxikálni a kispadon. No de térjünk rá a mérkőzésre.

Amint elkezdődött a mérkőzés csapatunkat mintha varázsütés érte volna. Ezúttal nem a mostanában használt letámadásos taktikát alkalmaztuk, ugyanis a Harrerről mindenki tudja, hogy sok passzos játékot játszanak és a mérkőzés előtt az Unyi- Bajusz taktikai megbeszélésen, ahol kiderült Bajusz számára, hogy többen futsaloznak is az ellenfél oldalán, az a döntés született, hogy jobb visszaállni (nem buszparkolás módban!!!!) és a félpályától tolódni le a támadásokat. Nem gondoltam volna, hogy ennyire jól sikerül megoldanunk a dolgot! Mi kezdtük a mérkőzést és szinte az első percben egy szép támadást követően egy kipattanó lövést Unyi fejelt a kapuba és megszereztük a vezetést. Utána kezdődtek el az igazi rohamok. A Harrert kicsit megijesztette a gyors gól és elkezdtek keményen nyomni. Nagyon sokat forogtak támadás közben, gyorsan járt a labda, tényleg látszik, hogy kivételesen összeszokott és profi csapat. Sikerült is 3 gólt szerezniük nem sokkal a vezetésünk után. Onnantól azonban méltó ellenféllé avanzsáltunk. Járatták, járatták, és nagyon nehezen sikerült fogást találni a csapaton. Természetesen előfordult azért, hogy rést találtak, hiszen a mi kondíciónk nem ugyanolyan, mint az övék és a tiki-taka játékot mentálisan és fizikailag is nehéz levédekezni, ám nekünk meglepően jól sikerült. Tökéletesen adtuk,vettük egymásnak a játékosokat és szorosan ott voltunk mögöttük. Tóthnak be kellett mutatni bravúrokat és sokszor szerencsénk is volt, de ha összességében nézzük Fortuna inkább az ő oldalukon állt.

Amikor megszereztük a labdákat, nagyon sokszor sikerült gyors és pontos ellentámadásokat indítanunk. Általában 3-an rohamoztuk az ellenfél kapuját és egy ember biztosított hátul, illetve ő forgatta a játékot. Rengeteg lövésünk és helyzetünk volt az egész meccsen. Bajusz, Mendzsák és Unyi is sok helyzetet rontott el, amihez azért az ellenfél kapusa is kellett, ugyanis megihletett formában védett. Ám még így is sikerült sok gólt szereznünk, és ezek nem csak amolyan talált gólok voltak. Szépen végigvitt támadások, pontos passzokkal, szép cselekkel, mögékerülésekkel. A legtöbb egyéni akciót ismét Bajusz vállalta fel, de szerencsére elég jó arányban jött ki belőlük és mind neki, mind Unyinak sikerült megverni a védőket 1-1 szituációkban. 

Ami az egyik és lehet, hogy a legfontosabb összetevője ennek nem megérdemelt, ám akár sikerként is felfogható vereségnek, hogy nem engedtük 3 gólnál többel ellépni az ellenfelet. Mindig tudtunk válaszolni gólokkal a góljaikra és ezért sikerült olyan jó mérkőzést játszanunk. Nagyon koncentrált volt a csapat, még ha nem is volt mindenki élete formájában. (képzeljük el mi lett volna ha cserékkel és 100%os teljesítménnyel vágunk neki.)

Megemlítenék 1-2 apróbb hibát is azért, hiszen tökéletes meccs sosincs és mindig van miből tanulni. Az első félidő első 20 percében, a megszerzett labdákat rendre visszaadtuk a Harrernek. Ezért volt olyan nehéz átvészelni a kezdeti támadásokat, hiszen nem becsültük meg a labdát és csak a védekezésre kellett így koncentrálnunk. Bajusz rendre intette a csapatot és a 20. perctől megnyugodtunk. Szépen megbecsültük a labdát, ki mertük hozni passzal, csellel 1-2 érintős játékkal és könyörtelen kontratámadásokkal, ami a jól szervezett védelemnek és a kb. 20x elcsent passzoknak volt köszönhető. Amit érdemes megemlíteni még, hogy futsal labdával, ráadásul abból is a szar fajtából játszottuk a mérkőzést, ami nekünk igen szokatlan volt, de szerencsére ő nekik sem jött mindig jól.

Nézzük az egyéni teljesítményeket.

Tóth ismét hatalmas bravúrokat mutatott be és testét nem kímélve vetette bele magát a közeli lövésekbe is. Bajusz tanácsát reméljük megfogadja és kicsit kijjebb áll a kapuból ha mi támadunk és esetleg kontrára kerülne a sor, így a hosszú indításokat össze tudja szedni és be tud segíteni a védőknek. Horacsek szintén hozta a szokásos betonfalat és hosszú negrid pélóját végig a támadók ánuszában tartotta, ahogy ezt minden védőnek kellene!!!! Támadni kevésszer lépett fel, ő volt az, aki a védelem szilárdságát adta egész mérkőzésen. Bajusz ismét sokat vállalt magára és a mezőnyjátékosokból ő volt az egyetlen, aki végigjátszotta a mérkőzést csere nélkül. Leginkább, most védők hiányában a támadások levédekezésében jeleskedett, rengeteg elcsent labdája volt hosszú, kecses lábaival, amelyekből meg tudtunk indulni jó pár kontrára. 6 gólt így is vállalt, mindig felért a támadásokkal, és persze a színes ceruza készletet sem hagyta otthon. Mendzsák is remekül játszott, 2 gólt szerzett és voltak gólpasszai is. A félpályánál tökéletesen fogadták Unyival az embereket és jól forgott be a védekezésbe is. A labdák megtartásában kell még fejlődnie, bár ott nem kevés embernek még. Noha sok kihagyott helyzete volt, a támadásokban így is pótolhatatlan szerepet játszott. Unyi, a pátyi vonós cigány ma kissé halványabban muzsikált, főként a támadásokban. A védekezést szintén ugyanazokkal a szavakkal illetném, mint az előbb említett ferdezsemű barátunknál, jól fogadta az embereket és ő is jól forgott vissza. Az offenzíváknál voltak pontatlanságai, most nem mindig jöttek be a cselek, néha Bajuszt akarta utánozni, több de inkább kevesebb sikerrel. Rengeteg ziccert puskázott el, de nem tudunk rá haragudni (pedig szívesen tenném), mert nagyon nagy mezőnymunkája volt, még úgy is, hogy erőnléte egy döglött hintalóéval volt egyenlő. Végül lássuk az alkoholmérgezésben szenvedő cirkáló alias Lőte megmondóember Attilát. Sokkal többet bírt, mint az várható volt tőle ilyen megviselt állapotban, és sikerült is 2 helyzetéből 1et értékesítenie, ami akárhogy számolom 50%-os kihasználtság. Bárcsak a többi támadónknak is így ment volna. Jól tartotta meg a labdákat, ő neki ez mindig is jól ment és több szép szerelése is volt. Viszont az megint bebizonyosodott, ha kontrázni akarunk ő legyen az utolsó lépés, aki góllal fejezi be, hiszen a hosszú labdák eléréséhez rakéta is kevés lenne neki néha.

A mérkőzés Top 3 jelenete:

3. Bajuszra hozták a kontrát 3 az egyben de ő lefülelte a passzt majd a MAFASZ kontrát egyedül végigvezetve egy bicikli csellel kifelé tolta a labdát és a hosszú alsó kapufa mellé helyezett. Már mutogatták is az Eurosporton a hétvége jelenetei között, és a FIFA megerősítette, hogyha Ibrahimovic nem ollózik még egyet 20 méterről, akkor a Puskás díjat is megkapja.

2. Mafasz támadás volt alakulóban. A jobb szélen Pierre-Emerick Lőte Aubamattila helyezkedett és várta, hogy megkapja a labdát. Így is lett az ellenfél nagy bánatára. Megtartotta, majd egy gyönyörű csellel lefordult és megkerülte a védőt, végül önzetlenül Mendzsáknak passzolt, aki befejezte góllal. Valószínű második helyen végez Bajusz mögött a Puskás- díj szavazáson. Azért helyeztem előrébb, mert váratlanabb volt mint Bajusz megmozdulása.

1. Az első helyezett pedig Mendzsák Bence nevéhez fűződik, aki annyira megsajnálta a Harrert, hogy képtelenek feltörni a betonbiztos és jól szervezett védelmünket, hogy egy oldalról belőtt labdára már inkább ő érkezett és kíméletlenül beverte Tóthnak. A Fair Play az első!

Viccet félretéve gratulálok a csapatnak, idén most vagyok a legbüszkébb rátok/ránk, hiába szenvedtünk 12-10-es vereséget. Erre mondták az edzőim mindig, hogy „így ki lehet kapni”. Idén talán ezt a mérkőzést élveztem a legjobban, hiszen hallgattatok rám azokban a dolgokban, amiket 1 éve szajkózom, és koncentráltan egymásért küzdve, szépen és keményen játszottunk! Le a kalappal és így tovább minden mérkőzésen! A második helynek meg kell lennie, mert megérdemeljük és ezzel egyben felhívnám a figyelmét a többieknek, hogy vegyetek példát erről a 6 emberről, akik most ott voltak és átélték ezt a fantasztikus mérkőzést!

Vamos MAFASZ! 

13. forduló, Sasok FC - MAFASZ összefoglaló

Kis csapatunk ezúttal a messzi kispesti vidéken, a Sasok FC vendégeként tett látogatást. Bár eddigi teljesítményünk egyelőre messze elmarad az őszitől mind egyéni-, mind pedig csapatszinten is, a múlt heti Outlaw (Átló) elleni győzelmünk és védőigazolásunk sikeres bemutatkozása bíztató előjelként szolgált a folytatáshoz. Célunk csakis a dobogós hely megtartása lehetett, illetve a sokkal rendezettebb csapatszintű játék visszaállítása, melyet az elmúlt két meccsen csupán nyomokban voltunk képesek megvalósítani. Mindez nem tűnt lehetetlen feladatnak, a sasok tavalyi teljesítményünkhöz képest szerényebben muzsikálnak, a nyolcadik helyet foglalják el a tabellán.

A múlt heti bevált kezdővel álltunk fel: Tóth – Horacsek (C), Rajnai – Bajusz – Zsila, Unyi. Az oldalvonal mellett két játékos foglalt helyet: a sérülésből visszatérő Mendzsák komoly fegyvertény volt a javunkra, illetve Lőte, a lesipuskás gólvadász, aki akár percekig is képes fáradhatatlanul őrizni az ellenfelek gólvonalát.

A mérkőzés legfontosabb szereplője nem valamelyik játékos volt, hanem a buckákkal és gödrökkel tarkított pálya. A pátyi szántókon edződött Unyi meg is szerezte a vezetést a mérkőzés kezdetén, jól eltalálva egy szögletből lecsorgó labdát. Később Bajusz ravasz beadását sikerült érthetetlen módon saját kapujába juttatnia a csapatkapitány sasnak, majd rögtön az ő labdavesztéséből indult mintatámadást fejezte be ismét Bajusz. A félidő későbbi perceiben állóháború alakult ki a két csapat között: a sasok védelme sem technikailag, sem idegileg nem bírta az ellentámadásainkat, mi viszont csak nehezen alkalmazkodtunk a néhol keményen védekező, néhol túlzásokba eső ellenfélhez. A durva játék érdekes módon nem vont magával következményeket, ráadásul egy ostoba szabadrúgásgóllal sikerült őket visszahoznunk a meccsbe. Hamarosan a frissen beálló Mendzsák egy ellenfél lábáról lelopott labdát helyezett okosan a hosszú felsőbe, így mégis háromgólos előnnyel készülhettünk a második félidőre.

A pihenő után az ellenfél teljesen megtört, részünkről szebbnél szebb gólok születtek, sőt - némiképp váratlanul - Horacsek is betalált Lőte gólpasszából, megkoronázva mai kitűnő játékát. Emellett Bajusz és Zsila kétszer örülhettek, Unyi és Mendzsák egyszer-egyszer. A mérkőzés végén a joga bonitot helyeztük előtérbe a védelem hanyagolása árán, három gólt is szereztek a sasok szinte zsinórban. A MAFASZ gólok sorát, hasonlóképpen a múlt héthez, ismét Lőte zárta le, akivel a társak mindenképpen gólt akartak rúgatni (hiába tett meg mindent, hogy ez ne történjen meg). Unyi futott fel a labdával a szélen, megtartotta, míg Lőte is felfutott, majd elétálalt, Lőte pedig a játékszerbe botlott futás közben, ami szabályosan a hosszúba gurult. Az indokolatlanul hosszú hosszabbítás egy ellenünk ítélt indokolatlan büntető értékesítésével ért véget.

Végül az egyéni teljesítményekről. Tóthnak kevés dolga volt: a pálya minősége már-már lehetetlenné tette védést, valószínűleg a bravúrokat máskorra tartogatja. Horacsek volt a csapat motorja: a sok robotolás alaposan lefárasztotta, nem ismert elveszett vagy nem megszerzett labdát. Rajnai néha figyelmetlen, néha ügyes megmozdulásokkal játszott, sokat szerelt és a támadások segítése ma sem állt távol tőle. Bajusz hozta a szokásos tízes teljesítményt, nélküle szenvedni kell a győzelemért, vele csak együttműködni. Zsila rengeteget futott, az elején a letámadásban, a végén a védekezésben és a gólszerzésben jeleskedett. Unyinak szintén futómennyiségével, letámadásával, valamint félelmetesen kivitelezett felső kapufás skorpiórúgásával sikerült emlékezetessé tennie a mérkőzést, amilyet bizony a Tsubasa kapitányban is legfeljebb évadonként látunk. Mendzsák ma megnyitotta a gólcsapot, az őszi meccseit nehéz lesz megfejelni, de minden bizonnyal tavasszal is a csapat húzóembere lesz. Lőte sokszor tudott helyzetbe kerülni, helyzetbe hozni a többieket, máskor Fortuna kegyesebb lesz hozzá gólszerzés terén. A gólját ettől függetlenül megrúgta.

Az utolsó pesti kirándulásunk tehát sikerrel zárult, az elejétől a végéig uraltuk a meccset, a félévnyitó után kezd visszatérni a csapat önbizalma. Persze az igazi erőmérők csak a későbbiekben következnek az örök mumus KMFC ellen és az első helyezett FC Harrerrel idegenben.

Új igazolással győztük le a Törvényen kívülieket

A múlt heti Pingvinek elleni dupla vereség és az ezzel járó kupa kiesés igencsak megviselte a játékosainkat. Az őszi kemény munka mintha szertefoszlott volna. A téli pihenésből nem tudtunk felébredni, a kondink visszaesett illetve visszajött egy ősrégi probléma: az emberhiány. Március 29-én az Outlaw FC fogadta csapatunkat egy új pályán és itt volt a lehetőség a javításra egy olyan csapat ellen, akik ebben a szezonban mind a négy felkészülési mérkőzésüket hozták ellenünk, de az egyedüli tétmeccsen alulmaradtak.

Ezzel a kezdővel álltunk ki: Tóth – Horacsek, Rajnai – Bajusz – Unyi és Zsila, a kispadon pedig Szferle és Lőte várt a bevetésre. Jól láthatjátok, Rajnai személyében egy új játékost üdvözölhettünk a csapatban, akit korábbról Tóth csapatából ismerhettünk meg.

A középkezdés után 13 másodperccel hihetetlen módon, de máris megszereztük a vezetést. Egy szép támadás után Unyi mattolta a kapust. A második gólra sem kellett sokat várni. Egy oldalra kirúgott labdát Unyi hozott játékba, Rajnaihoz passzolt, aki elsütötte a balost és ezzel már kettővel mentünk. Az Outlaw magasabb fordulatszámra kapcsolt, de Tóth kapuját viszonylag későn tudták csak bevenni így fél óra után 2-1-re vezettünk.

A második félidőben egyre inkább meglógtunk. Bajusznak több nagyszerű gólja is volt. Az egyiknél pl. két védőt küldött el kenyérért, majd gurított a kapus mellett a hálóba, míg a másiknál egy gyönyörű, Barcát jellemző, Zsilával való összjáték után talált be, ezeken kívül pedig még kétszer iratkozott fel. Unyi összesen három gólig jutott, Zsila és Lőte pedig egyig. Az ellenfél csak az eredményt tudta kozmetikázni, két lövésük Bajuszon pattant meg, az utolsó góljuk előtt meg Zsila ajándékozta nekik a játékszert, így végeredmény 10-4 lett a javunkra.

Tény, vasárnap nem álltunk hadilábon a szerencsével. Az Outlaw játékosai rengeteg helyzetet alakítottak ki, a pontosabb lövéseknél pedig vagy Tóth védett nagyszerűen, vagy a kapufa mentett meg minket. Az ellenfelet a végén már rendkívül idegesítette a sok kihagyott lehetőség, a végén már eléggé forró volt a hangulat. Több beszólás és fault is volt mindkét részről, bár inkább az Outlaw volt a kezdeményező fél.

Bajusz ma is húzóember volt. Rajnai leigazolásával egyel feljebb léphetett és ez meg is látszott a támadójátékunkon, amikor pedig csere volt, akkor hátul oldotta meg a feladatot. Unyit ma is nehéz volt tartani és góljai mellett több remek szerelése is volt. Horacseknek volt egy-két bizonytalansága hátul, de rengeteg lövést blokkolt önfeláldozóan. Zsila egyfolytában robotolt és a hibáját leszámítva jól játszott. Szferlén érződött a meccshiány, de igyekezett. Lőte általában kb. 5 percekre szállt be, de ezalatt rendre kihajtotta magát, a gólja pedig tipikus, Lőtés, lesipuskás találat volt, amivel feliratkozott ő is a góllövő listára. Bár az utolsó percben szabálytalankodtak ellene, aminek következtében kifordult a bokája, de a következő meccsen ismét bevethető lesz.

És most jöjjön pár szó a debütáló Rajnairól. Bár volt egy-két hajmeresztő, utolsó emberes cselezése, de szerencsére ezekből nem lett baj. Hátul magabiztos volt, a támadásokhoz jól csatlakozott be. A Horacsek – Haragos hátvédsor, kiegészülve Bajusszal eddig is jó volt, de Rajnaival hátul és elől is több a variációs lehetőség.

Ezzel a győzelemmel, ismét ott vagyunk a dobogón, de ehhez kellett a Palota Harrer A elleni veresége is. Reméljük, a Sasok ellen újabb 3 ponttal gazdagodhatunk. majd

11. forduló, MAFASZ - Pingvin FC

Kicsit vegyes érzések keringenek most bennem, hiszen a mai nap elég ígéretes volt számunkra. Ősszel ellenfelük felett nem kevés szorgalommal, és csapatmunkával, győzelmet arattunk. Aztán jött a szünet, hasonlóan, mint a Mennyei Megyeiben, és kényelmesen hátradőltünk, mint akik jól végezték dolgukat. Igen ám, de ezt az előnyt meg is kell tartani, ahogy bajnokságban, úgy a kupában is szépen muzsikáltunk. A kemény munka meghozta gyümölcsét ekkor, majd eljött a mai nap.

Csapatunk foghíjasan, de kiállt a Pingvin FC ellen, ahogy egy becsületes csapathoz mérten. Egy ideig-óráig úgy nézett ki, hogy lesz cserénk, de ezzel a gondolattal el is illant a lehetősége is. Így kénytelenek voltunk korrigálni a felállást, és az ellenfél jóváhagyásával együtt, 4+1-ben állt fel mindkét csapat. Efféleképpen nézett ki a kezdőnk: Tóth a kapuban, a védelmet Bajusz és Horacsek képezte, míg a csatársort Unyi-Mendzsák duó. A cserepadon Zsila foglalt helyett. A mérkőzés 2x30 perces volt, a hosszabbítással együtt. A srácok elég ígéretesen kezdték a mérkőzést, bírták az iramot, voltak jó észrevételeik, helyzeteik, de sajnos egyikből sem született gól. Az időelteltével azonban jelentkezett pár játékosnál a kondícióhiány. Horacsek már 7 perc után elfáradt, így Zsilának kellett elfoglalni pozícióját. Ezek után is elég masszívak voltunk, de sajnálatos módon nem került el minket a gól, a félidő felénél beköszöntött az ellenfél csapata Tóth kapujába. Ekkor lehetett igazán érezni, hogy fárad a csapat. Míg a Pingvin csapatát tovább erősítette egy-két játékos jövetele, addig nekünk az aktuális lestrapált játékossal kellett gazdálkodnunk, akinek egy szusszanásnyi idő volt talán, vagy annyi se. Szomorúan lehetett látni, hogy a csapat gyötrődik. A sorozatos bekapott gólok után, a félidő végére Bajusz szépített nálunk, így 1-5 állással vonultak el a csapatok.

A második félidőben már másképp álltunk ki, Tóth helyét Horacsek foglalta el. A srácok így próbálták csökkenteni a cserék hiányát, s így legalább Tóth is szóhoz jutott a mezőnyben, aki ezt kihasználva gólt is szerzett. Ám, hiába volt eredményes, az ellenfél megemberelte magát, és tovább növelte előnyét. Időközben Unyi és Mendzsák megsérült, lesérült, faszom tudja melyik szó nyomatékosítja jobban az egész súlyosságát. Nem volt könnyű mérkőzés a csapatszámára, de becsülettel játszottak a srácok. A játékosok vállvetve, egymást bátorítva harcoltak a végsőkig. Igaz, egyeseknél olykor elszakadt a cérna, de érthető is volt kifakadásuk. Mindezek mellett Bajusz állt mindennek felett, aki az elejétől a végéig keményen küzdött, legfőképp a védelmet erősítette, de a támadásokban is jeleskedett, kétszer. Jár neki a keksz!

Csapatunk, ha mondhatom, állta a sarat, ahogy csak bírta. Jelenesetben nem mondhatjuk azt, hogy „kondícióhiány” miatt basztak meg minket, hanem a csapattartása miatt! Nem hiszem, hogy csupán 6-an tudunk volna ma megjelenni. Vagyunk még egypáran, szükségünk lett volna arra a maradék 3-4 emberre. Szükségünk…kényszerhelyzetben voltunk! Egy ember sem tudja lefutni a maratont, ha megvan lőve. Az eddigi munkákat ne dobjuk már a kukába! Tudom, mindenkinek van jobb dolga, elfoglaltsága, ahogy nekünk is, de mindezek ellenére eljöttünk, kiálltunk, játszottunk. Ha fontos lenne számotokra a csapat, akkor eljöttetek volna. 2-3 óra nem a világvége, utána még az egésznap előtettek áll. A 12. fordulóban az Outlawhoz látogatunk, kapjuk összemagunkat!

MAFASZ – Pingvin FC
3-10

Gyakorlás, gyakorlás és gyakorlás

Csapatunk tovább folytatta téli-tavaszi felkészülését. Az utóbbi két alkalommal a Bikás parkban mérkőztek meg a helyi srácokkal és a második héten már azt is elmondhattuk, hogy a csapat nagy része jelen volt.

A játékosokon továbbra is látszik a hosszú kihagyás. Voltak már őszi MAFASZ-t jellemző támadások, szép egyéni megmozdulások, de gyorsaságban és fejben még javulni kell. Rengetegszer elhamarkodottan döntöttek a srácok, így egy szép támadás helyett csak az előre bikázást láthattuk.

Olykor az irammal is problémák voltak. Más ellenfél ellen többségben sikerült felpörögni, de amikor 5v5-ben játszottak a MAFASZ futballistái egymással szemben, akkor a meccs összefoglalására leginkább a tömény unalom kifejezés jut eszembe.  Tök mindegy, hogy ki ellen játsszunk a jövőben, egymással, KLB-ben vagy csak a Bikáson idegenek ellen, mindig maximum számon kell pörögni.

Bajuszon nem látszik a kihagyás, hiszen edzésben van, hétről hétre bizonyít klubjában és az utóbbi két edzésen is ő volt a húzóember. Gyorsasága, leleményessége semmit sem kopott, de a többieknek is a saját posztjukon fel kell nőniük mellé. Unyira mondható el még, hogy a téli szünet nem viselte meg. Egy kicsit visszaesett, de mint általában, most is felfelé lógott ki.

Horacsek és Lőte kapus poszton és mezőnyben is játszott. Előbbi ugyanúgy blokkol bármilyen erősségű lövést, a támadásépítésben is kiveszi a részét, de ősszel kicsit gyorsabban forgatta a labdát. Pár meccs és hozni fogja ő is az őszi énjét. Lőte nem termeli ipari mennyiségben a gólokat, de mindkét alkalommal betalált, ami sérülésből visszatérve nem rossz, de sok téren kell még javulnia. Kapusként voltak bravúrjai, de benne van a potya-faktor.

Kissnek többször is sikerült patriótaként előretörnie, de hátul vannak még bizonytalanságok. Nála is elmondható, hogy az egyre több játékkal egyre több teljesítmény párosul.  A többiek csak egy edzésen vettek részt és észrevehető rajtuk, hogy ősszel jobban teljesítettek.  Közülük talán csak Tóth tudta 2015-re átmenteni a formáját.

Horacsek és Lőte kapus poszton és mezőnyben is játszott. Előbbi ugyanúgy blokkol bármilyen erősségű lövést, a támadásépítésben is kiveszi a részét, de ősszel kicsit gyorsabban forgatta a labdát. Pár meccs és hozni fogja ő is az őszi énjét. Lőte nem termeli ipari mennyiségben a gólokat, de mindkét alkalommal betalált, ami sérülésből visszatérve nem rossz, de sok téren kell még javulnia. Kapusként voltak bravúrjai, de benne van a potya-faktor.

Vannak még hiányosságok, hibák, de a lényeg az, hogy a KLB folytatására formába lendüljünk. Hétről hétre látszik egy kis javulás és ezt a javuló tendenciát továbbra is hozni kell. Bár a március 15-ei téli KLB kupára nem nevezett a MAFASZ, jelenleg úgy gondolom, hogy ez nem baj. Mostani játékunkat látva ez csak pénzkidobás lenne, pláne úgy, hogy Bajusz és Zsila nem is lesz bevethető. Továbbra is azt kell szem előtt tartani, hogy a bajnokság kezdésére és a Pingvinek elleni kupavisszavágóra jöjjünk formába.

Videókat megtaláljátok az alábbi linkre kattintva:
https://www.youtube.com/channel/UCxMbcgaMt7rrGhmbGh0nEVA