Kis csapatunk ezúttal a messzi kispesti vidéken, a Sasok FC
vendégeként tett látogatást. Bár eddigi teljesítményünk egyelőre messze elmarad
az őszitől mind egyéni-, mind pedig csapatszinten is, a múlt heti Outlaw (Átló)
elleni győzelmünk és védőigazolásunk sikeres bemutatkozása bíztató előjelként
szolgált a folytatáshoz. Célunk csakis a dobogós hely megtartása lehetett,
illetve a sokkal rendezettebb csapatszintű játék visszaállítása, melyet az
elmúlt két meccsen csupán nyomokban voltunk képesek megvalósítani. Mindez nem
tűnt lehetetlen feladatnak, a sasok tavalyi teljesítményünkhöz képest
szerényebben muzsikálnak, a nyolcadik helyet foglalják el a tabellán.
A múlt heti bevált kezdővel álltunk fel: Tóth – Horacsek (C),
Rajnai – Bajusz – Zsila, Unyi. Az oldalvonal mellett két játékos foglalt
helyet: a sérülésből visszatérő Mendzsák komoly fegyvertény volt a javunkra,
illetve Lőte, a lesipuskás gólvadász, aki akár percekig is képes
fáradhatatlanul őrizni az ellenfelek gólvonalát.
A mérkőzés legfontosabb szereplője nem valamelyik játékos volt,
hanem a buckákkal és gödrökkel tarkított pálya. A pátyi szántókon edződött Unyi
meg is szerezte a vezetést a mérkőzés kezdetén, jól eltalálva egy szögletből
lecsorgó labdát. Később Bajusz ravasz beadását sikerült érthetetlen módon saját
kapujába juttatnia a csapatkapitány sasnak, majd rögtön az ő labdavesztéséből
indult mintatámadást fejezte be ismét Bajusz. A félidő későbbi perceiben
állóháború alakult ki a két csapat között: a sasok védelme sem technikailag, sem
idegileg nem bírta az ellentámadásainkat, mi viszont csak nehezen
alkalmazkodtunk a néhol keményen védekező, néhol túlzásokba eső ellenfélhez. A
durva játék érdekes módon nem vont magával következményeket, ráadásul egy
ostoba szabadrúgásgóllal sikerült őket visszahoznunk a meccsbe. Hamarosan a
frissen beálló Mendzsák egy ellenfél lábáról lelopott labdát helyezett okosan a
hosszú felsőbe, így mégis háromgólos előnnyel készülhettünk a második félidőre.
A pihenő után az ellenfél teljesen megtört, részünkről szebbnél
szebb gólok születtek, sőt - némiképp váratlanul - Horacsek is betalált Lőte
gólpasszából, megkoronázva mai kitűnő játékát. Emellett Bajusz és Zsila kétszer
örülhettek, Unyi és Mendzsák egyszer-egyszer. A mérkőzés végén a joga bonitot
helyeztük előtérbe a védelem hanyagolása árán, három gólt is szereztek a sasok
szinte zsinórban. A MAFASZ gólok sorát, hasonlóképpen a múlt héthez, ismét Lőte
zárta le, akivel a társak mindenképpen gólt akartak rúgatni (hiába tett meg
mindent, hogy ez ne történjen meg). Unyi futott fel a labdával a szélen,
megtartotta, míg Lőte is felfutott, majd elétálalt, Lőte pedig a játékszerbe
botlott futás közben, ami szabályosan a hosszúba gurult. Az indokolatlanul
hosszú hosszabbítás egy ellenünk ítélt indokolatlan büntető értékesítésével ért
véget.
Végül az egyéni teljesítményekről. Tóthnak kevés dolga volt: a
pálya minősége már-már lehetetlenné tette védést, valószínűleg a bravúrokat
máskorra tartogatja. Horacsek volt a csapat motorja: a sok robotolás alaposan
lefárasztotta, nem ismert elveszett vagy nem megszerzett labdát. Rajnai néha
figyelmetlen, néha ügyes megmozdulásokkal játszott, sokat szerelt és a
támadások segítése ma sem állt távol tőle. Bajusz hozta a szokásos tízes
teljesítményt, nélküle szenvedni kell a győzelemért, vele csak együttműködni.
Zsila rengeteget futott, az elején a letámadásban, a végén a védekezésben és a
gólszerzésben jeleskedett. Unyinak szintén futómennyiségével, letámadásával,
valamint félelmetesen kivitelezett felső kapufás skorpiórúgásával sikerült
emlékezetessé tennie a mérkőzést, amilyet bizony a Tsubasa kapitányban is
legfeljebb évadonként látunk. Mendzsák ma megnyitotta a gólcsapot, az őszi
meccseit nehéz lesz megfejelni, de minden bizonnyal tavasszal is a csapat húzóembere
lesz. Lőte sokszor tudott helyzetbe kerülni, helyzetbe hozni a többieket,
máskor Fortuna kegyesebb lesz hozzá gólszerzés terén. A gólját ettől
függetlenül megrúgta.
Az utolsó pesti kirándulásunk tehát sikerrel zárult, az
elejétől a végéig uraltuk a meccset, a félévnyitó után kezd visszatérni a
csapat önbizalma. Persze az igazi erőmérők csak a későbbiekben következnek az
örök mumus KMFC ellen és az első helyezett FC Harrerrel idegenben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése