Továbbra is állandó a
létszámhiány csapatunknál, és bár ez a tendencia e hétvégére sem változott meg,
ennek ellenére egy hét szünet után ismét pályára léptünk a KLB-ben, ezúttal
hazai pályán, a Bikás-parkban, a bajnokságban az 5. helyen tanyázó Outlaw FC
gárdája ellen.
Létszámgondok,
sérülések, hiányzások. Ez a rövid felsorolás csupán töredéke azoknak a
tényezőknek, mely hátráltatja csapatunk KLB-s szereplését az utóbbi időben, így
a hétvégi meccsre is rengeteg kérdőjellel kezdtük meg a készülést, egy igencsak
nehéznek mondható ellenfél ellen. A meccs kezdésére 3 óra lett megbeszélve, ám
ekkor mindössze 5-en voltunk jelen csapatból, a (természetesen ismét foglalt)
gumis pályánál, szemben a magát 9 játékossal, továbbá kisebb szurkolótáborral képviseltető
ellenféllel. Negyed 4-ig vártak a felek, a pálya addigra sem szabadult fel, és
a MAFASZ játékosok létszáma sem emelkedett, így a
Zsila-Horacsek-Szécsi-Lippai-Unyi fémjelezte csapat kezdte meg az átvándorlást
a szomszédban található „B-jelű”, beton pályára, amit sajnos lassan újdonsült
otthonunknak nevezhetünk az „A-pálya” folyamatos zsúfoltsága miatt. Út közben
sem emelkedett a létszám, és bár Bajuszról tudtuk, hogy hamarosan érkezik,
Tóthról semmi hírünk nem volt, így kénytelenek voltunk 4+1-ben elkezdeni a
találkozót, Zsilával a kapuban, a Horacsek-Szécsi duóval a védelemben, míg az
ellenfél kapujának rohamozása Unyi és Lippai feladata volt. Itt kell
megemlíteni, hogy rendkívül sportszerűen, a törvényen kívüliek is 4+1-es
felállásban kezdték meg a találkozót, holott ezt velünk ellentétben náluk a
létszám nem indokolta, amit ezúton is köszönünk nekik! A találkozó a baljós
előjelek ellenére sem kezdődött rosszul csapatunk számára, folyamatosan nyomás
alatt tartottuk ellenfelünk kapuját, sőt, időközben Bajusz is megérkezett
(először csak a kispadra, ugyanis a felek megegyeztek abban, hogy a pálya
mérete nem indokolja csapatonként 5+1 ember játékát, tehát maradtunk a 4+1-es
verziónál!), így kezdett egyre jobban kinézni az összkép. Ez természetesen nem
tartott sokáig, a sok kihagyott helyzet idővel megbosszulta magát. Bár mi is
folyamatosan cserélgettük 1 szem cserénket, a lépést nem tudtuk tartani
ellenfelünk sorcseréivel, így szépen lassan átvették az irányítást. Ez eleinte
csak pár távoli próbálkozásban nyilvánult meg, amiket Zsila magabiztosan ölelt
magához, később azonban erősödtek a rohamok, és két szerencsésen megúszott,
kapufáról kipattanó ziccer után a harmadikat már nem úsztuk meg. Ellenfelünk
csatára egy pazar kiugratás után, a kifutó kapus lábai között passzolt az üres
kapuba és szerezte meg a vezetést a vendég gárdának. Ezzel azonban nem lett
vége, csapatunk új erőre kapott, és egy szerencsésen megpattanó Szécsi lövéssel
egyenlíteni tudtunk még a félidő vége előtt.
A fordulás után ismét az Outlaw-é
volt a főszerep, sorra dolgozták ki helyzeteiket, hol Zsila avatkozott közbe,
hol az ellenfél csatárának rebeghettünk el egy-két imát, két üres kapus
helyzetet is rontott ugyanis ebben az időszakban, amikor már mindenki
tehetetlen volt. Azért persze a sok rohamnak meglett a jutalma egy idő után, a
kihagyott üres kapuk sem vették el ellenfelünk önbizalmát, és végül egy
gyönyörűen, szélről a hosszúba előtt labdával szereztek ismét vezetést. Ekkor
azonban megváltozott valami. Csapatunk teljesítménye a gólig is elsőrangú volt,
csupán a helyzetkihasználást lehetett volna javítani, ekkor azonban valaki az
„emberfeletti üzemmód” gombot is megtalálta játékosainkon, és innentől nem volt
megállás. Zsila jóformán a felezővonalig költözött fel, olyannyira, hogy ő is
elereszthetett pár (egy kivételtől eltekintve) borzasztó gyenge lövést, akkora
fölényben volt eddigre csapatunk, amikor meg néha-néha az ellenfél jutott el a
mi kapunkig, akkor magabiztosan őrizte meg kapuját további gólok nélkül.
Bravúrt egyszer kellett bemutatnia, akkor egy Szécsin megpattanó lövésre
kellett visszaérnie, ezt azonban meg is tette, ezen kívül csak a kezébe érkező
golyókat nem szabadott kiejtenie. Előtte Horacsek játszott élete formájában és
alkotott egy személyes, átjátszhatatlan falat, szerelt, futott, gyönyörű
labdákat osztogatott, végül pedig a változatosság kedvéért még többet szerelt,
elől pedig az Unyi-Szécsi-Lippai-Bajusz kvartettből varázsolt a három
aktuálisan pályán lévő játékos, (többnyire utóbbi három, Unyi ugyanis
gyomorbántalmakkal egyre több időt töltött a kispadon). Fantasztikus egyéni
megmozdulások mindnyájuktól, gyönyörű kispasszos játékok, melyekkel az őrületbe
kergették az ellenfél védőit, valamint remek távoli lövések, ezek mind
jellemezték a mérkőzés utolsó negyedét. A MAFASZ helyzetek futószalagon
érkeztek, és ekkor végre többször is mattoltuk, a túloldalon amúgy kiválóan
védő kapust. Szécsi újabb gólja mellett Bajusz kétszer, Unyi pedig egyszer
talált be, az ellenfélnek pedig erre már nem volt válasza, csapatunk 1-2-ről
fordítva 5-2-re nyerte meg az ütközetet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése