Outlaw visszavágó, és annak észrevételei

Mint ahogy azt tudjátok csapatunk január 18-án vendégségbe ment az Outlaw FC-hez, hogy megkezdje a felkészülési időszakát Mucsaröcsögén, ahol sajnálatos módon 12-6-ra kikapott, de mindezek ellenére a srácok próbálták összeszedni magukat, és leszűrni a tanulságokat. (Ezt a cikket erre a linkre kattintva, vagy lejjebb görgetve tudjátok elolvasni: http://mafasz.blogspot.hu/2015/01/megkezdtuk-teli-felkeszulest.html) Ennek köszönhetően születhetett meg a visszavágó időpontja, amit a klubelnöke, Kicsi Tomó beszélt le a vendégcsapat edzőjével. A srácok bizakodóan néztek elébe a mérkőzésnek, ugyan kicsit lehangoló volt a helyzet, hiszen „jó” szokásunkhoz híven elég hiányosan jelent meg az alakulat a mérkőzés napján, de szerencsére ez nem szegte kedvét a játékosoknak.

Fontos megjegyeznünk, hogy a csapat tartalékos megjelenése nagyban az influenzajárványnak volt köszönhető, hiszen kiütötte a csapatkapitányt, Horacseket, a betonhátvédünket, Bércest, illetve csapatunk labdazsonglőrjét, Kiss Dominikot. Az utóbbi ennek fittyet hányva próbálta erősíteni a teamet, több-kevesebb sikerrel. Reméljünk nem épült le jobban a kelleténél. Kocsis Péter, ahogy az utóbbi időben megszokhattuk, most sem tisztelt meg minket jelenlétével, s tudásával, ami nagy érvágás számunkra. EJNYE PETIKE! Kagawa egyéb elfoglaltságok miatt tartotta távol magát társaitól. Szferle távolléte képlékeny, vélhetően a felkészülési időszakról sem tud. A csapat edzője Zsoszé Zsombor egy turnén van, Magyarország kisebb-nagyobb falvainak grundjait felkutatva fürkészi a fiatal magyar tehetségeket. A klubelnöke is elég elfoglalt volt a hétvégén, így sajnálatos módon ő sem tudott kilátogatni a mérkőzésre. Szerencsére a csapat többi tagjának semmi gondja nem akadt.

Így a srácok, ugyan nem pontban, de 1 után nem sokkal elkezdték a mérkőzést. A következőképpen álltunk fel: Tóth Márton a kapuban – Haragos Patrik, Lőte Attila képezték a védősort – és a csatársort Unyi-Zsila páros alkotta. …ha jól emlékszem… De abban biztos vagyok, hogy elég gyengén kezdtük a mérkőzést. A fiúk nem találták a helyüket, mondhatni káosz alakult ki a fejekben, mintha a Zen Zotya szavai mindhiába lettek volna. Ezt megcáfolva a csapat a bekapott gól után minimalizálta az ellenfél gólszerzési lehetőségeit, többször is jól helyezkedett a védelem, ezzel felkínálva az esélyt támadósorunknak. Az egyenlítő gólunkat Silling pajtás szerezte, Zsila közreműködésének köszönhetően. Csodák-csodájára, az ellenfél középkezdésből a kapunkat megcélozva, ismét megszerezte a vezetést. Tóth, a társakra hallgatva leste, ahogy a labda beszállingózik kapujába. …2-1… Hiába a bekapott a gól, a csapat megtartotta stabilitását, és tovább rohamozta az ellenfél kapuját. Meg is lett az eredménye, ismét sikerült egyenlítenünk, Zsila urasság révén, aki csodálatosan helyezte a kapuba a labdát. Így a csapatok döntetlennel vonultak be az „öltözőbe”.

A második félidőre már Silling állt a kapuban, Haragos-Kiss párost igazgatva, előttük pedig Lőte és Tóth foglalta el helyét. A 2-2-es első félidő után bizakodóan néztünk elébe a másodiknak. De semmi sem úgy alakult, ahogy elterveztük…ha elterveztük volna! Derült égből villámcsapásként rohamozott minket az ellenfél, és pár perc leforgása alatt, egyről a kettőre növelték az előnyüket. Totális csőd a védelemben, keringtünk, mint gólyafos a levegőben, orbitális nagy területeket hagyva ezzel az ellenfél játékosainak. Mint mindig, most sem volt meg a kelő mennyiségű koncentráció egyeseknél. …Kondícióhiány…figyelmetlenség…küzdeninemakarás…én ezt vettem észre 1-2 embernél, hogy leengedett, miután már bekaptuk a sokadik gólt. De miért? Nem inkább az ellenkezőjét kéne kiváltania belőlünk, és erőszakosabban odacsapni az ellenfélnek? Szerintem ennek kéne lennie a természetes reakciónak. Egyet ne felejtsünk el, szívvel-lélekkel játszani!

...B-közép...

De folytatva megkezdett soraimat, a későbbiekben már Silling nem vállalta ezt a megszégyenítő helyzetet, így Lőte váltotta őt fel a kapuban. Dicséretesen helyt is állt! (Érezte a védést!) Egy rossz szavunk sem lehet a sokadik számú kapusunkra, aki mezőnyben is kitett magáért. A többiekre kitérve, Unyi, a tőle megszokottan, mohón szlalomozott az ellenfél védői között, olykor egy-egy passzt vagy rárúgást beiktatva, s néhol hiányzott neki egy játszópajtás. Márton a kapuban többször is remekelt, igaz, válla többé-kevésbé bírta, ezért olykor a mezőnyben is feltűnt. Voltak jó megmozdulásai, de a megszokottól gyengébben muzsikált Mártonunk. Patrikunk sem volt elemében ma, ámbár kétségkívül nem ez volt eddigi leggyengébb mérkőzése. A védelemben megosztó arányban állt helyt, de sokszor próbált becsatlakozni a támadásokba. Ahogy a támadósorban Unyinak és Zsilának (akik jó párszor összejátszottak), úgy a védelemben Haragosnak is hiányzott egy társ, akivel megtudta volna értetni magát. Általában Bérces vagy Horacsek szokott ez lenni, de utóbbi a padon szotyizott, és osztotta az észt.

A kapuőr! (zenével együtt élvezendő: https://www.youtube.com/watch?v=mN84To5ndw0)

Folytatva a sort, Zsila tisztességesen küzdött, ahogy ereje engedte, voltak káprázatos megmozdulásai, voltak felesleges húzásai, de szerencsére kevesebb volt a negatívum. Viktor az áltagosnál jobban teljesített, a mezőnyben hatékonyabb volt, mint a kapuban, főleg hogy gólt is szerzett. Szóval, összességében egy sikeres félidő után, sikerült teljesen szétesnünk fejben a sok bekapott gól után, és véleményem szerint ezen kéne javítanunk. Megkell tanulnunk buzdítani egymást! Tartani a lelket a másikban, beszélni egymáshoz. Hogy érzitek? Nehéz megvalósítani? Hozzáteszem, nem egyszer, nem kétszer volt már arra példa, hogy a semmiből felálltunk. Ezután is legyen így!