Szeptember első
hétvégéjén kezdetét veszi az őszi KLB, így az első pár sulis nap után, máris
mehetnek majd tétmeccset játszani az érintettek. A tavalyi bajnokságból minden
csapat jelen lesz, kiegészülve a Harrer B gárdájával és a Fluminense FC-vel.
Utóbbival kezdi meg a szezont csapatunk, a MAFASZ is, ráadásul hazai pályán, a
MAFASZ Arénában. Talán kijelenthetjük, hogy a szerencse nem volt mellettünk a
sorsolás alatt, hiszen jobb lett volna egy már ismert csapat ellen kezdeni.
Persze ez extra motivációval is szolgálhat, hiszen a srácok megmutathatják a
Fluminesének, hogy jobb, ha úgy számolnak a továbbiakban, hogy a MAFASZ mögött
lesznek a végső elszámolásnál. Mielőtt azonban rátérnék arra, hogy a csapatunk
hogyan készült az őszi KLB-re nem árt megemlékezni a tavalyi szezonról.
Utólag visszagondolva
rájöhetünk, hogy a MAFASZ tavalyi szezonja, legutóbbi KLB-s szereplése minden
téren hibás volt. Mondhatni bele volt kódolva a sorozatos vereségek és az
utolsó hely. De mik is voltak a problémák?
Kezdjük a legalapvetőbbel mégis a
legelnézhetőbbel, a rutintalansággal. A srácok a KLB előtt legtöbbször egymás
ellen játszottak, így derült égből villámcsapásként érte őket, amikor egy
rutinosabb, felkészült csapattal kerültek szembe, mint pl. a Palota vagy a Harrer.
A későbbiekben azonban egyre jobban felvették a bajnokság ritmusát, melynek jó néhány
szoros meccs lett az eredménye. Bár a győzelem továbbra sem jött össze a bajnokságban,
ez azonban más tényezőktől is függött.
14 meccsből 5-ön nem volt cseréje a
csapatnak. Nyilván soha nem fogjuk megtudni, hogy mi lett volna, ha a
Beeringham elleni visszavágón Unyi sérülése után nem emberhátrányban játszottuk
volna le a hátralevő perceket, de mondhatnám a Pingvin elleni első és a KMFC
elleni második, idegenbeli meccset is. Nem elég, hogy a csapat egy rutintalan
újonc volt, még olykor a szükséges felállás is alig volt meg.
A csapat moráljával is gondok voltak. A
3. fordulóban a KMFC elleni hazai, gyakorlatilag megnyert meccset a második
játékrészben bukta el a MAFASZ. Egyes játékosok a kevés játékidő miatt
panaszkodtak vagy esetleg a csapat fölé helyezték magukat, mások egyszerűen a
KMFC fordítása után összezuhantak. Komoly következménye lett a meccsnek,
Bartától elbúcsúzott a stáb, Silling nevelőcélzattal kikerült egy időre a
keretből. S bár ezek szükséges lépések voltak, egy csapat moráljának egyáltalán
nem tesznek jót az ilyen történések.
Talán tanácstalanság miatt, talán a
játékosokra egyre nagyobb teherként nehezedő győzelmi kényszer miatt, de idény
közben jött két új igazolás Kocsis és Bajusz személyében. A játékosok tőlük
várták a sikert, azt a pluszt, ami a győzelemhez kell. Néhol ugyan közelebb
került a három pont, de ők sem hozták el, a bajnokságban még nem. A válsághelyzet
tehát nem lett megoldva, a frusztráció azonban nőtt.
A legnagyobb probléma azonban az volt,
hogy a játékosok nem bíztak sem magukban, sem egymásban, mégis mindenki a
másiktól várta a megoldást, emellett az elképzelt taktika is csak néha-néha
valósult meg. Értelmetlen ívelgetések hátulról az egyetlen csatárra, akit
tornyok vettek körül. Védők elől ragadása, középpályások nem segítettek be
hátulra. Felesleges egyénieskedések, kommunikáció hiánya, könnyen zavarba
hozható és nyomás alá helyezhető védelem. Ezek mind-mind hibák voltak, de ahogy
fentebb is írtam, a külső körülmények sem voltak ideálisak.
0 ponttal zárta végül a
bajnokságot a MAFASZ, a csalódottság úrrá lett a csapaton. Többször is közel
kerültünk a győzelemhez, de végül vagy a szerencse nem volt mellettünk vagy
egyszerűen nem akartuk eléggé. Aztán jött a bajnokság záró kupája a Sasok FC
otthonában. Egyetlen cél lebegett a csapat előtt: pontot kell szerezni. Miután
a KMFC-vel, a Palotával és a Beeringhammel kerültünk egy kvartettbe ez nem is
tűnt lehetetlen feladatnak. Bajusz szerepeltetése, Silling kapuba állítása
remek húzás volt, meg is lett a döntetlen a KMFC ellen, aminek a végén inkább
azért szomorkodtunk, hogy csak egy X-et tudtunk elérni, pedig a győzelem is
meglehetett volna. A Beeringham nem jött el, így mindenki 3 ponttal gazdagodott,
majd jött a Palota elleni meccs. Igaz kikaptunk, de ennyire szoros meccset soha
nem játszottunk a bajnokság nyertesével, a 3-1 kimondottan jó eredmény egy 10
éve összeszokott, sok kupát megnyert gárda ellen. Végül jobb gólarányunk miatt
mi mentünk tovább a második helyen, ezzel már túlszárnyaltuk a napi
célkitűzésünket.
Talán emiatt meg is nyugodott a csapat
és a Pingvin elleni elődöntőre visszajött a csapat bajnokságban tapasztalt
fogyatékosságai. Totális káosz volt, mintha random pakoltuk volna fel az
embereket, a védelem pedig az ablakban. Bár volt már ennél durvább vereségünk
is a Pingvinek ellen, a játék képe ellen alapján ez volt a legrosszabb meccsünk
ellenük.
Jöhetett a bronzmeccs a Harrer ellen.
Tisztes helytállás volt a célunk, elérni azt, hogy ezen a napon ne a Pingvinek
elleni teljesítményünkre emlékezzenek a vetélytársak. Foggal-körömmel küzdött a
csapat, mindenki a legjobbját nyújtotta. Támadószekciónk soha nem volt még
ennyire hatékony, de a védelem is szokotthoz képes biztos lábakon állt. A
kispad is eleven volt, végig szurkoltak, kétes szituációnál pedig üvöltöttek a
bíróval. Bár elmaradt egy tizenegyes, a kezezést csak befújta a bíró, amit
Bajusz értékesített is. Utána mi magunk sem hittük el. Nyertünk. Egy
katasztrofális szezont sikerült megkoronáznunk. Megmutattuk a MAFASZ igazi
tudását egy kiváló csapat ellen. És, hogy a csapatkapitány, Horacsek szerint hogyan
élte meg a csapat a sikert? „Fejlődésnek. Fellelkesítette a csapatot. Növelte a
morálunkat. Megerősített minket, hogy folytatnunk kell, nem szabad csüggednünk.”
Talán
sok karaktert szántam a bronzéremmel zárult KLB kupának, de mivel nem volt róla
beszámoló így megért egy nagyobb bekezdést. Másrészt a csapatnak ebből kell
kiindulnia, építkeznie. Így utólag visszagondolva jobb, hogy az első
szezonunkban 0 ponttal az utolsó helyen végeztünk. Egy győzelemnek a
tanulóévben lehet rövidebb távon örültünk volna, de innen lehet óriásit zakózni,
márpedig az akkori morállal nem tartom kizártnak, hogy a siker után még
mélyebbre süllyedtünk volna. Így az a bajnokság lezárult, tovább kell lépni.
Jobb, hogy minden rossz, külső és belső tényező akkor jött ki, nem pedig a kupa
vagy a felkészülési időszak alatt.
Nyáron 4 felkészülési
mérkőzést játszott a MAFASZ. Az első kettőt a bajnokságból már ismert Outlaw
ellen vívták és bár mindkettő vereséggel zárult (7-4, 6-4), a csapat a kupán
mutatott játékkal rukkolt elő és olykor igencsak megszorongatva az ellenfelet. Majd
jött a KMFC fiókcsapata, a DFC, akiket 10-6 vertünk, az utolsó mérkőzés pedig a
KMFC eleln volt, ellenük 13-6-ra nyertünk. Ezek az eredmények és a mutatott
játék egyértelműen fejlődésre utalnak. „Úgy vélem fejlődött a csapat, és előreléphetünk az
idei bajnokságban.” – mondta Horacsek.
Két KMFC-s kiruccanás között volt egy
nyolcfős II. MAFASZ nap is, melynek a szórakozás mellett a kétfős kombinatív
játék gyakorlása is a célja volt. Új edzésmódszert is bevezetett Horacsek, már
nem csak egymás ellen fociznak a srácok, hanem gyakorolják a szlalomozást,
passzolást és a lövést is.
A MAFASZ Aréna mellett a játékosok
rendszeresen látogatják a Bikás park új pályáját, főleg akkor jönnek ide, mikor
nincs meg az elegendő létszám az egymás elleni játékhoz. „Az ellenfelek többsége gyengébb, de
vannak egyenrangú ellenfeleink is. Tökéletes helyszín a bajnokságra való
felkészülésre. Itt vizsgáljuk meg, hogy min kell javítani, ezáltal kiküszöbölve
a hibákat.” – vallja a
csapatkapitány.
Három
új játékos is érkezett, név szerint Zsila
Bence, Selényi András és Nemecz Márk. Ők már voltak egymás
elleni meccseken, sőt Selényi és Nemecz a Mennyei Töltés Kupán is részt vett
Lőte csapatában. Zsila már bemutatkozhatott a DFC ellen, ahol a csapat egyik
legjobbja volt, míg Selényi és Nemecz egyelőre a bikás parki találkozókat
látogatják. Így vélekedik róluk Horacsek: „Mindhárom játékos hasznára lehet a csapatnak. Zsila
gyors, technikás, Selényi erős és határozott, míg Nemecz a csapat harmadikszámú
kapusa, aki mindig készen áll a bevetésre.”
Biztató
eredmények, mélyült a keret, új edzésmódszer és edző ellenfelek, tehát egyelőre
minden úgy néz ki, hogy a tavalyinál egy minden téren jobb bajnoki szezonja
lehet a MAFASZ-nak. Persze a játék néha akadozik, de a hibaszázalék jelentősen
csökkent. Nincsen demoralizáló ember, mindenki tudja, hogy a csapat az első.
Mindenki tudja, hogy mi a posztja és, hogy ott mit várnak el tőle, ráadásul jó
pár játékos univerzalitása révén több helyen is bevethető (ez is egyébként a
kupa és a nyár egyik hozománya). Most már nem fordulhat elő olyan, hogy nincs
cserénk. Megvan a szükséges létszám ahhoz, hogy sérülés vagy más ok miatt
kimaradó játékos esetén is meglegyen a felállástól függő kezdő plusz minimum
két csere. A rutinnal sincs gond, tehát szinte minden gond elhárítva, a
játékosoknak tényleg csak a játékra kell koncentrálniuk. Senki sem dobogóban
gondolkodik, nem szállt el senki sem a bronzérem miatt, de akkor mi lehet a
reális cél? Horacsek erre is megadta a választ. „Egyértelmű. Minél több pontot raboljunk ellenfeleinktől.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése