14. forduló, Harrer FC - MAFASZ összefoglaló

Csapatunk ezúttal a listavezető Harrer otthonába látogatott. „Remek” mérkőzési előtti szituációkkal vágtunk neki a túrának, ugyanis sikerült végül 1 cserével elmennünk a legerősebb csapat otthonába, ráadásul Lőte olyan mérhetetlenül másnapos, de még inkább aznapos volt, hogy a buszmegállóban falfehéren, konkrétan az alkoholban gazdag nyála csorgott, amikor találkoztunk vele. Ezeken az apróságokon kívül minden adott volt (jó idő és ennyi), hogy megmérkőzzünk az ellenséggel.

A melegítésünkön is érződött már, hogy elég energiaszegény a csapat a mai napon. Egy dekoncentrált, plöttyedt, impotens hugyozásra is alig használt vén péniszre emlékeztettünk. Bevallom őszintén nem gondoltam volna, hogy ilyen folytatás következik….

A csapatunk a 2-2-es felállás mellett döntött a következőképpen: Tóth- Bajusz, Horacsek- Mendzsák, Unyi. Lőte az elején még próbálta magát detoxikálni a kispadon. No de térjünk rá a mérkőzésre.

Amint elkezdődött a mérkőzés csapatunkat mintha varázsütés érte volna. Ezúttal nem a mostanában használt letámadásos taktikát alkalmaztuk, ugyanis a Harrerről mindenki tudja, hogy sok passzos játékot játszanak és a mérkőzés előtt az Unyi- Bajusz taktikai megbeszélésen, ahol kiderült Bajusz számára, hogy többen futsaloznak is az ellenfél oldalán, az a döntés született, hogy jobb visszaállni (nem buszparkolás módban!!!!) és a félpályától tolódni le a támadásokat. Nem gondoltam volna, hogy ennyire jól sikerül megoldanunk a dolgot! Mi kezdtük a mérkőzést és szinte az első percben egy szép támadást követően egy kipattanó lövést Unyi fejelt a kapuba és megszereztük a vezetést. Utána kezdődtek el az igazi rohamok. A Harrert kicsit megijesztette a gyors gól és elkezdtek keményen nyomni. Nagyon sokat forogtak támadás közben, gyorsan járt a labda, tényleg látszik, hogy kivételesen összeszokott és profi csapat. Sikerült is 3 gólt szerezniük nem sokkal a vezetésünk után. Onnantól azonban méltó ellenféllé avanzsáltunk. Járatták, járatták, és nagyon nehezen sikerült fogást találni a csapaton. Természetesen előfordult azért, hogy rést találtak, hiszen a mi kondíciónk nem ugyanolyan, mint az övék és a tiki-taka játékot mentálisan és fizikailag is nehéz levédekezni, ám nekünk meglepően jól sikerült. Tökéletesen adtuk,vettük egymásnak a játékosokat és szorosan ott voltunk mögöttük. Tóthnak be kellett mutatni bravúrokat és sokszor szerencsénk is volt, de ha összességében nézzük Fortuna inkább az ő oldalukon állt.

Amikor megszereztük a labdákat, nagyon sokszor sikerült gyors és pontos ellentámadásokat indítanunk. Általában 3-an rohamoztuk az ellenfél kapuját és egy ember biztosított hátul, illetve ő forgatta a játékot. Rengeteg lövésünk és helyzetünk volt az egész meccsen. Bajusz, Mendzsák és Unyi is sok helyzetet rontott el, amihez azért az ellenfél kapusa is kellett, ugyanis megihletett formában védett. Ám még így is sikerült sok gólt szereznünk, és ezek nem csak amolyan talált gólok voltak. Szépen végigvitt támadások, pontos passzokkal, szép cselekkel, mögékerülésekkel. A legtöbb egyéni akciót ismét Bajusz vállalta fel, de szerencsére elég jó arányban jött ki belőlük és mind neki, mind Unyinak sikerült megverni a védőket 1-1 szituációkban. 

Ami az egyik és lehet, hogy a legfontosabb összetevője ennek nem megérdemelt, ám akár sikerként is felfogható vereségnek, hogy nem engedtük 3 gólnál többel ellépni az ellenfelet. Mindig tudtunk válaszolni gólokkal a góljaikra és ezért sikerült olyan jó mérkőzést játszanunk. Nagyon koncentrált volt a csapat, még ha nem is volt mindenki élete formájában. (képzeljük el mi lett volna ha cserékkel és 100%os teljesítménnyel vágunk neki.)

Megemlítenék 1-2 apróbb hibát is azért, hiszen tökéletes meccs sosincs és mindig van miből tanulni. Az első félidő első 20 percében, a megszerzett labdákat rendre visszaadtuk a Harrernek. Ezért volt olyan nehéz átvészelni a kezdeti támadásokat, hiszen nem becsültük meg a labdát és csak a védekezésre kellett így koncentrálnunk. Bajusz rendre intette a csapatot és a 20. perctől megnyugodtunk. Szépen megbecsültük a labdát, ki mertük hozni passzal, csellel 1-2 érintős játékkal és könyörtelen kontratámadásokkal, ami a jól szervezett védelemnek és a kb. 20x elcsent passzoknak volt köszönhető. Amit érdemes megemlíteni még, hogy futsal labdával, ráadásul abból is a szar fajtából játszottuk a mérkőzést, ami nekünk igen szokatlan volt, de szerencsére ő nekik sem jött mindig jól.

Nézzük az egyéni teljesítményeket.

Tóth ismét hatalmas bravúrokat mutatott be és testét nem kímélve vetette bele magát a közeli lövésekbe is. Bajusz tanácsát reméljük megfogadja és kicsit kijjebb áll a kapuból ha mi támadunk és esetleg kontrára kerülne a sor, így a hosszú indításokat össze tudja szedni és be tud segíteni a védőknek. Horacsek szintén hozta a szokásos betonfalat és hosszú negrid pélóját végig a támadók ánuszában tartotta, ahogy ezt minden védőnek kellene!!!! Támadni kevésszer lépett fel, ő volt az, aki a védelem szilárdságát adta egész mérkőzésen. Bajusz ismét sokat vállalt magára és a mezőnyjátékosokból ő volt az egyetlen, aki végigjátszotta a mérkőzést csere nélkül. Leginkább, most védők hiányában a támadások levédekezésében jeleskedett, rengeteg elcsent labdája volt hosszú, kecses lábaival, amelyekből meg tudtunk indulni jó pár kontrára. 6 gólt így is vállalt, mindig felért a támadásokkal, és persze a színes ceruza készletet sem hagyta otthon. Mendzsák is remekül játszott, 2 gólt szerzett és voltak gólpasszai is. A félpályánál tökéletesen fogadták Unyival az embereket és jól forgott be a védekezésbe is. A labdák megtartásában kell még fejlődnie, bár ott nem kevés embernek még. Noha sok kihagyott helyzete volt, a támadásokban így is pótolhatatlan szerepet játszott. Unyi, a pátyi vonós cigány ma kissé halványabban muzsikált, főként a támadásokban. A védekezést szintén ugyanazokkal a szavakkal illetném, mint az előbb említett ferdezsemű barátunknál, jól fogadta az embereket és ő is jól forgott vissza. Az offenzíváknál voltak pontatlanságai, most nem mindig jöttek be a cselek, néha Bajuszt akarta utánozni, több de inkább kevesebb sikerrel. Rengeteg ziccert puskázott el, de nem tudunk rá haragudni (pedig szívesen tenném), mert nagyon nagy mezőnymunkája volt, még úgy is, hogy erőnléte egy döglött hintalóéval volt egyenlő. Végül lássuk az alkoholmérgezésben szenvedő cirkáló alias Lőte megmondóember Attilát. Sokkal többet bírt, mint az várható volt tőle ilyen megviselt állapotban, és sikerült is 2 helyzetéből 1et értékesítenie, ami akárhogy számolom 50%-os kihasználtság. Bárcsak a többi támadónknak is így ment volna. Jól tartotta meg a labdákat, ő neki ez mindig is jól ment és több szép szerelése is volt. Viszont az megint bebizonyosodott, ha kontrázni akarunk ő legyen az utolsó lépés, aki góllal fejezi be, hiszen a hosszú labdák eléréséhez rakéta is kevés lenne neki néha.

A mérkőzés Top 3 jelenete:

3. Bajuszra hozták a kontrát 3 az egyben de ő lefülelte a passzt majd a MAFASZ kontrát egyedül végigvezetve egy bicikli csellel kifelé tolta a labdát és a hosszú alsó kapufa mellé helyezett. Már mutogatták is az Eurosporton a hétvége jelenetei között, és a FIFA megerősítette, hogyha Ibrahimovic nem ollózik még egyet 20 méterről, akkor a Puskás díjat is megkapja.

2. Mafasz támadás volt alakulóban. A jobb szélen Pierre-Emerick Lőte Aubamattila helyezkedett és várta, hogy megkapja a labdát. Így is lett az ellenfél nagy bánatára. Megtartotta, majd egy gyönyörű csellel lefordult és megkerülte a védőt, végül önzetlenül Mendzsáknak passzolt, aki befejezte góllal. Valószínű második helyen végez Bajusz mögött a Puskás- díj szavazáson. Azért helyeztem előrébb, mert váratlanabb volt mint Bajusz megmozdulása.

1. Az első helyezett pedig Mendzsák Bence nevéhez fűződik, aki annyira megsajnálta a Harrert, hogy képtelenek feltörni a betonbiztos és jól szervezett védelmünket, hogy egy oldalról belőtt labdára már inkább ő érkezett és kíméletlenül beverte Tóthnak. A Fair Play az első!

Viccet félretéve gratulálok a csapatnak, idén most vagyok a legbüszkébb rátok/ránk, hiába szenvedtünk 12-10-es vereséget. Erre mondták az edzőim mindig, hogy „így ki lehet kapni”. Idén talán ezt a mérkőzést élveztem a legjobban, hiszen hallgattatok rám azokban a dolgokban, amiket 1 éve szajkózom, és koncentráltan egymásért küzdve, szépen és keményen játszottunk! Le a kalappal és így tovább minden mérkőzésen! A második helynek meg kell lennie, mert megérdemeljük és ezzel egyben felhívnám a figyelmét a többieknek, hogy vegyetek példát erről a 6 emberről, akik most ott voltak és átélték ezt a fantasztikus mérkőzést!

Vamos MAFASZ! 

13. forduló, Sasok FC - MAFASZ összefoglaló

Kis csapatunk ezúttal a messzi kispesti vidéken, a Sasok FC vendégeként tett látogatást. Bár eddigi teljesítményünk egyelőre messze elmarad az őszitől mind egyéni-, mind pedig csapatszinten is, a múlt heti Outlaw (Átló) elleni győzelmünk és védőigazolásunk sikeres bemutatkozása bíztató előjelként szolgált a folytatáshoz. Célunk csakis a dobogós hely megtartása lehetett, illetve a sokkal rendezettebb csapatszintű játék visszaállítása, melyet az elmúlt két meccsen csupán nyomokban voltunk képesek megvalósítani. Mindez nem tűnt lehetetlen feladatnak, a sasok tavalyi teljesítményünkhöz képest szerényebben muzsikálnak, a nyolcadik helyet foglalják el a tabellán.

A múlt heti bevált kezdővel álltunk fel: Tóth – Horacsek (C), Rajnai – Bajusz – Zsila, Unyi. Az oldalvonal mellett két játékos foglalt helyet: a sérülésből visszatérő Mendzsák komoly fegyvertény volt a javunkra, illetve Lőte, a lesipuskás gólvadász, aki akár percekig is képes fáradhatatlanul őrizni az ellenfelek gólvonalát.

A mérkőzés legfontosabb szereplője nem valamelyik játékos volt, hanem a buckákkal és gödrökkel tarkított pálya. A pátyi szántókon edződött Unyi meg is szerezte a vezetést a mérkőzés kezdetén, jól eltalálva egy szögletből lecsorgó labdát. Később Bajusz ravasz beadását sikerült érthetetlen módon saját kapujába juttatnia a csapatkapitány sasnak, majd rögtön az ő labdavesztéséből indult mintatámadást fejezte be ismét Bajusz. A félidő későbbi perceiben állóháború alakult ki a két csapat között: a sasok védelme sem technikailag, sem idegileg nem bírta az ellentámadásainkat, mi viszont csak nehezen alkalmazkodtunk a néhol keményen védekező, néhol túlzásokba eső ellenfélhez. A durva játék érdekes módon nem vont magával következményeket, ráadásul egy ostoba szabadrúgásgóllal sikerült őket visszahoznunk a meccsbe. Hamarosan a frissen beálló Mendzsák egy ellenfél lábáról lelopott labdát helyezett okosan a hosszú felsőbe, így mégis háromgólos előnnyel készülhettünk a második félidőre.

A pihenő után az ellenfél teljesen megtört, részünkről szebbnél szebb gólok születtek, sőt - némiképp váratlanul - Horacsek is betalált Lőte gólpasszából, megkoronázva mai kitűnő játékát. Emellett Bajusz és Zsila kétszer örülhettek, Unyi és Mendzsák egyszer-egyszer. A mérkőzés végén a joga bonitot helyeztük előtérbe a védelem hanyagolása árán, három gólt is szereztek a sasok szinte zsinórban. A MAFASZ gólok sorát, hasonlóképpen a múlt héthez, ismét Lőte zárta le, akivel a társak mindenképpen gólt akartak rúgatni (hiába tett meg mindent, hogy ez ne történjen meg). Unyi futott fel a labdával a szélen, megtartotta, míg Lőte is felfutott, majd elétálalt, Lőte pedig a játékszerbe botlott futás közben, ami szabályosan a hosszúba gurult. Az indokolatlanul hosszú hosszabbítás egy ellenünk ítélt indokolatlan büntető értékesítésével ért véget.

Végül az egyéni teljesítményekről. Tóthnak kevés dolga volt: a pálya minősége már-már lehetetlenné tette védést, valószínűleg a bravúrokat máskorra tartogatja. Horacsek volt a csapat motorja: a sok robotolás alaposan lefárasztotta, nem ismert elveszett vagy nem megszerzett labdát. Rajnai néha figyelmetlen, néha ügyes megmozdulásokkal játszott, sokat szerelt és a támadások segítése ma sem állt távol tőle. Bajusz hozta a szokásos tízes teljesítményt, nélküle szenvedni kell a győzelemért, vele csak együttműködni. Zsila rengeteget futott, az elején a letámadásban, a végén a védekezésben és a gólszerzésben jeleskedett. Unyinak szintén futómennyiségével, letámadásával, valamint félelmetesen kivitelezett felső kapufás skorpiórúgásával sikerült emlékezetessé tennie a mérkőzést, amilyet bizony a Tsubasa kapitányban is legfeljebb évadonként látunk. Mendzsák ma megnyitotta a gólcsapot, az őszi meccseit nehéz lesz megfejelni, de minden bizonnyal tavasszal is a csapat húzóembere lesz. Lőte sokszor tudott helyzetbe kerülni, helyzetbe hozni a többieket, máskor Fortuna kegyesebb lesz hozzá gólszerzés terén. A gólját ettől függetlenül megrúgta.

Az utolsó pesti kirándulásunk tehát sikerrel zárult, az elejétől a végéig uraltuk a meccset, a félévnyitó után kezd visszatérni a csapat önbizalma. Persze az igazi erőmérők csak a későbbiekben következnek az örök mumus KMFC ellen és az első helyezett FC Harrerrel idegenben.