2015-2016. szezon: MAFASZ - Pingvin FC összefoglaló egy Haragos jóvoltából

Vihar előtti csend -
Zivatarfelhős küzdelem

          Tiszteletreméltó olvasóink, követőink, kedves rajongóink! Könnyen elképzelhető, hogy Önök közül már jó páran unják, hogy mérkőzéseinkről szóló összefoglalóink rendre kitérnek az aznapi időjárási viszonyokra is. Ámde mit lehet tenni? Egész egyszerűen a véletlen folytán (avagy valamiféle átok „jóvoltából”) mindig úgy jön ki a lépés, hogy brutális meteorológiai körülmények között kell pályára lépnünk. Nem volt ez másként 2016. június 5-én, vasárnap sem.

          Csapatunk hazai bajnokira készült, ismételten, mondhatnám már-már megszokott módon: zavaros előjelekkel. A hét közepén még úgy tűnt, hogy a létszámmal talán ezen a hétvégén nem lesz probléma, ám a sors ránk cáfolt. Együttesünk motorjának számító alapemberek mondták le végül a szereplést, így Bajuszra, és Szécsire sem számíthatott ezen a szomorú vasárnapon gárdánk. A kesztyűt azért fölvettük, és mit ne mondjak, oda is tettük magunkat emberesen. Ráadásul, végső soron még a jelenlévők számával sem volt gond, így viszonylag korrekt tagszámmal vehettük fel a versenyt eheti ellenfelünkkel, a méltán híres, és kiváló erőkből álló újpesti Pingvin FC-vel.

Történt ugyanis, hogy Haragos, egyletünk védője igyekezett pótolni a hiányzókat: két régi jó cimboráját hívta segítségül, nevezetesen Sillinget, és Kattrát. Ennek (és persze a fehérmezes ellenfelünkkel megbeszélt 4+1-es felállásnak) köszönhetően 3 cserével indulhattunk ütközetbe, ami az elmúlt hetek szűkös időszakához képest igazi kánaánnak ígérkezett. Ehhez képest a találkozó nem indult túl fényesen…

A Meccs kezdési időpontjaként 14:30 perc volt kijelölve, a Noé bárkáját is komoly navigálási feladatok elé állító özönvíz azonban közbeszólt, így csak körülbelül 3 óra tájékán indulhatott útjára a labda. Addig a felek igyekeztek esőmentes övezetben tartózkodni, ilyen helyszínnek bizonyult például a Bikás parki metróállomás középső szintje.

15:00-ra azért csak összevakartuk magunkat, és a csapadék mértéke is kezdett alábbhagyni, így hozzáláthattunk a bőrbogyóval való foglalatoskodáshoz. Kompániánk a Zsila (gk) – Haragos, Horacsek (csk) – Mendzsák, Unyi ötösfogat hadba állításával vágott neki a viadalnak. Az oldalvonal mellett Silling, Kattra, és Lippai vártak bevetésre. Azt talán mondani sem kell, hogy a meccset megelőző 30 percben lehullott 600 liter folyadék erősen megnehezítette a körülményeket, de hát oda se neki… Ahogy említettük, már-már hozzászokunk ahhoz, hogy sosem lesz már ideális talaj a talpunk alatt. Az első percek ennek függvényében az ismerkedés jegyében teltek, a csapatok egymást, illetve a beton állagát is „kóstolgatták” – egyik sem volt könnyű feladat. Az itt-ott felbukkanó pocsolyák között aztán csakhamar kilépett egy Pingvin-támadó, és ha már a kapunk előtt kószált, kíméletlenül be is verte az adódó lehetőséget. Nem sokkal később újabb gólt kaptunk, így csakhamar 2:0-s égést konstatálhattunk. Ciki. Fel természetesen nem adtuk, és ahogyan az nálunk lenni szokott, futószalagon gyártottuk a jobbnál jobb helyzeteket. Viszont sajnos azt is megszokhattuk már, hogy ellenfeleink kapujában általában többszörös aranykesztyű-díjas hálóőrök koptatják a bitument, szinte áthatolhatatlan falat húzva portájuk elé. Nem volt ez másképpen ma sem. Vagy a Buffoni magasságokba emelkedő, amúgy égimeszelőnek korántsem nevezhető Pingvin-kapus szedte ki a kiszedhetetlent, vagy az indokolatlan H2O-mennyiséggel rendelkező betonpálya, vagy a befejezések hibás kivitelezése akadályozott meg minket a gólszerzésben. Pedig nem voltunk kutyaütők! Sőt, bőven volt ígéretes helyzetünk, csak hát hátul sokszor elmaradtunk, vagy egy-egy elpasszolt labdával könnyű helyzetbe hoztuk az ellenfél amúgy is technikás sportembereit. Mindebből értelemszerűen problémák adódtak. Az egyébként kapusként (is) kiválóan teljesítő Zsila sokszor került kiszolgáltatott helyzetbe, védekezésben pedig hátul rendre szétcsúsztunk. Mivel a félidő utolsó perceiben sikerült az addigi öt mellé még egy labdát benyelnünk, így 6:1-es vendégvezetéssel vonulhattunk a pihenőre.

A rövid szünet alatt nem sokat tanakodtunk, mivel éreztük, hogy mindentől függetlenül „ott vagyunk a szeren”, egy kicsikét több szerencsével jóval szorosabb mérkőzést játszhatnánk. A filozofikus lamentálást tehát meghagytuk a szakterületüket gyakorló értelmiségieknek, és csakhamar újra a játéktéren találtuk magunkat. Jó hír, hogy a második halfban sikerült megtalálnunk a góllövő cipőinket. 6:2, majd 7:4, így alakult a forgatókönyv. A szomorú csak az, hogy döntetlen közelébe csak a mérkőzés utolsó perceiben értünk, körülbelül fél minutummal az aktuális 30 perc lefújása előtt sikerült 8:6-ra felzárkóznunk. A végére pörögtünk fel a legjobban. Talán ha lett volna hátra még néhány perc, ki is egyenlíthettünk volna, ugyanis a vendég gárdában komoly indulatok szabadultak el; a sporttársak egymást okolták a bekapott gólokért (pedig még így is kettővel mentek, és nagyon kevés volt hátra), és ennek kellemetlen orgánumú fülsértő üvöltözésekkel hangot is adtak. Megtört az ellenfél – fájó, hogy túl későn.

          Végső soron azonban elégedettek lehettünk, sikerült fölpörögnünk, a gyalázatos első félidő ellenére partiban voltunk újpesti társainkkal, jól kommunikáltunk a pályán, biztató szavakkal bátorítottuk egymást. Mindenki odatette magát. Zsila a kapuban Oliver Kahn-formát mutatott, Horacsek hozta a szokásos „daráló-formáját”, Haragos pedig egy-két eladott labdán kívül (amelyek többségét azért jó védekezéssel korrigálta) alázattal tette a dolgát. Védőink természetesen a támadásokba is besegítettek, ám az akciózás mai hőse egyértelműen Lippai Maestro volt, aki nem egy, nem két góllal, és megannyi életerős lökettel keserítette a vendégek portását. Egy géniusz ez a gyerek, én mondom, egy igazi zseni. Egy rongylábú táncosfiú! (A meccs után még tanácsokkal is ellátta Horacseket a tekintetben, hogy hogyan kell korrektül irányítania gárdáját egy jó csapatkapitánynak J). A viccet félretéve, pátyi fojtogatónk, Unyi is raptorkodott máma, Silling labdabiztosságával, és fontos passzaival vétette észre magát. Mendzsák ugyancsak jól teljesített az előrefele-játékban, Kattra pedig kiválóan beszállva egy számára idegen társaságba fontos láncszemként funkcionált a gépezetben.  A második félidei jó játék kárpótolt minket, így egyáltalán nem voltunk csalódottak a meccs után, csapatunk jó hangulatban hagyta el a játékteret.

Összességében tehát elmondhatjuk, hogy jól teljesítettük. Érdekesség, hogy a Pingvinnel játszott őszi, újpesti meccsünket is esős időben játszottuk, és akkor is 8 gólt kaptunk, de csak 5-öt lőttünk. Unyi akkor is késett, igaz akkor egy teljes félidőt, most pedig az özönvíz miatti csúszás miatt csak pár percet. (Elmondása szerint Lippai azt írta a facebook-csoportba, hogy 3-kor lesz kezdés, és nem félkor, ám ezt az érintett a mérkőzés után erőteljesen cáfolta). Deja vu érzése volt az emberfiának, hiába.
Két pótolandó találkánk vár még lejátszásra, nevezetesen a Komisz, és a Palota ellenében, utóbbival idegenben. Ha a maihoz hasonló mentalitással küzdünk majd, nem adódhat probléma. (Epekedve várjuk a Pingvin FC videóját, egyik stábtagjuk ugyanis kamerával rögzítette a pályán történteket).

FORZA MAFASZ!